Geofiton

A geofitonok olyan növények, amelyek gyöktörzsükkel, gumójukkal vagy a hagymájukkal az év java részében a földbe húzódnak vissza (azaz „föld alatti” növények).

Életmódjuk, élőhelyük

Olyan évelő növények, amelyek a talajban telelnek át. Főleg zárt lombkoronájú erdőkben — Magyarországon elsősorban bükkösökben és gyertyános–tölgyesekben — nőnek. Erdeik lombkoronája lombfakadás után már nem sok fényt enged át, így aljnövényzetük is szegényes. Kora tavasszal azonban, amikor a zsenge ágak között átsüt a nap, a geofitonok tömegesen törik át az avarszőnyeget. Hamar elvirágoznak, hogy még a termésük is beérjen az erdő kizöldülése előtt. Az év hátralevő részére a fentebb írtaknak megfelelően visszahúzódnak.

Föld alatti, áttelelő részük különféle lehet:

• tarack, illetve rizóma, pl. csillagpázsit,
• gumó–tarackgumó, pl. mezei menta
• szaporítógyökér, pl. apró szulák,
• hagyma–hagymagumó, pl.: üstökös gyöngyike.

A Magyarországon legismertebb geofitonok

• keltikék (Corydalis spp.), pl. odvas keltike (Corydalis cava)
• boglárkák,
• téltemető (Eranthis hyemalis),
• tőzike (Leucojum spp.),
• fekete hunyor (Helleborus niger),
• szellőrózsa (Anemone spp.), pl. nemes májvirág (Anemone hepatica).

• 
  Kora tavasszal tömegesen nyílik az odvas keltike (Corydalis cava)
• 
  Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
• 
  Téltemető (Eranthis hyemalis)

Források

• Kertlap: Téltemető

Kapcsolódó cikk

• Raunkiær-féle életforma-osztályozás