Georg Daniel Teutsch | |||||
Az erdélyi szászok evangélikus püspöke | |||||
Született | 1817. december 12. Segesvár | ||||
Elhunyt | 1893. július 2. (75 évesen) Nagyszeben | ||||
Felekezet | evangélikus kereszténység | ||||
Püspökségi ideje 1867 – 1893 | |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Daniel Teutsch témájú médiaállományokat. |
Georg Daniel Teutsch (Segesvár, 1817. december 2. – Nagyszeben, 1893. július 2.) erdélyi szász történész, evangélikus püspök.
Szülővárosában tanult, majd 1837–39-ig Bécsben és Berlinben a teológiai, bölcseleti és történelmi előadásokat hallgatta, ahol olyan jeles tanárai voltak, mint Ritter, Ranke, Bopp, Zumpt, Neander, Twesten és Strauß. Apja 1838-ban bekövetkezett halála után barátok és támogatók segítségével befejezte tanulmányait, majd 1840–42-ben Magay gyulafehérvári polgár házánál, aztán Baksaynál házi tanító volt. Az egyetemen megkezdett tanulmányait a Batthyány-féle könyvtárban folytatta.
1842-ben Segesváron tanár és konrektor lett; 1863-ban szentágotai lelkész. 1867-ben az evangélikus egyházkerület püspökévé választották és Nagyszebenbe költözött. A segesvári iskola neki köszöni átalakulását, amelyet az első szász gimnáziummá emelt. Az erdélyi és speciális szász történetkutatás neki köszöni megindítását és haladását. Mint a Verein für siebenbürgische Landeskunde elnöke a szászok tudományos haladását mozdította elő.
A politikai mozgalmakban is élénk része volt. Részt vett az 1848-as kolozsvári országgyűlésen, ahol a magyarok ígéreteire alapozva, megbízatása ellenére Erdély és Magyarország uniójára szavazott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban mint a segesvári polgárság századosa vett részt. Az abszolutizmus korszakában az önkényuralom ellen küzdött. 1863–65 között a bécsi birodalmi tanácsba választották. 1866-tól a pesti országgyűlés képviselője volt, ahol a erdélyi szászok jogait védte. Miután püspök lett, 1868-ban mandátumát letette és a főrendiház átalakulása után abban foglalt helyet.
Az erdélyi evangélikus egyház körében 1850-től érdemeket szerzett az egyházi alkotmány megteremtése és kialakulása körül, melyet az egyházkerületi gyűlés 1861-ben végleg el is fogadott.
Nagyszeben város díszpolgárává választotta; a jenai és berlini egyetem már előbb a teológiak, filozófia és jog tiszteleti doktori oklevelét küldte meg neki; a Bajor Tudományos Akadémia és a göttingai egyháztörténelmi társaság tagjává választotta, valamint a magyar műemlékek országos bizottsága is (már 1845-ben). Adolf von Donndorf stuttgarti tanár által készített szobrát 1899. augusztus 19-én leplezték le a nagyszebeni evangélikus nagytemplom előtt.