Georg Gärtner | |
Született | Georg Gärtner 1920. december 18. Świdnica |
Elhunyt | 2013. január 30. (92 évesen)[1] Boulder |
Álneve | Dennis F. Whiles |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | német |
Foglalkozása | fegyveres erők tagja |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Georg Gärtner (Schweidnitz, Alsó-Szilézia, Porosz Szabadállam, 1920. december 18. – Loveland, Colorado, 2013. január 30.) a második világháborúban német tisztként amerikai fogságba esett. A háború lezárulta után megszökött a hadifogolytáborból, és Dennis F. Whiles álnéven új életet kezdett az Amerikai Egyesült Államokban. Ott csak mintegy negyven év elmúltával bukott le, és Hitler utolsó amerikai katonájaként szerzett magának hírnevet.
Gärtner 1920-ban született Schweidnitzben, Alsó-Sziléziában. 15 évesen építésznek készült, de egy torokgyíkfertőzés olyan izomsorvadást idézett elő nála, ami megakadályozta tervei valóra váltásában. 1940-ben, 19 éves korában lépett be a Wehrmachtba, onnan azonnal az észak-afrikai Rommel-féle Afrikakorpshoz került, és 1943-ban Líbiában esett amerikai fogságba tüzérségi őrmesterként.
Az USA-ban a Deming melletti, új-mexikói hadifogolytáborba került. A háború után a táborból megkezdték a foglyok hazatelepítését, de Gärtner nem akart hazatérni; egyrészt, mert szülővárosa Lengyelországhoz került (Świdnica néven), másrészt tartott az oroszok bosszújától.
A tábor mellett élénk vasúti forgalom zajlott, ő kifigyelte a vonatok közlekedését, és 1945. szeptember 2-án cselekedett: amíg a tábor összes lakója egy westernfilmet nézett a moziban, ő átkúszott a tábor két – nem igazán őrzött – kapuja alatt, és felugrott egy Kaliforniába tartó szerelvényre.
Ott megbízható nyelvtudás híján favágóként, tányérmosóként és alkalmi munkákból tengődött. Eleinte Peter Peteresen néven norvég bevándorlónak adta ki magát, de idővel új identitást is sikerült szereznie; Dennis Whiles néven jutott társadalombiztosítási kártyához.
Életrajzaiban az szerepelt, hogy árvaházban nőtt fel, miután szülei elhunytak egy közlekedési balesetben. Észak-Kaliforniában telepedett le, ahol telenként síoktatóként, nyáron pedig építési vállalkozóként és kereskedőként dolgozott. Egy YMCA-táncesten ismerkedett meg Jean Clarkkal, akit 1964-ben feleségül vett, és az asszony két, korábbi kapcsolatából született gyerekét is magához vette.
A szökését követően az FBI felvette a körözöttlistájára, és 1963-ig ott is tartotta. Habár a képe szerepelt az összes postahivatalban, az utána indított „hajtóvadászat” nem volt igazán intenzív, nem sikerült a szökevény hadifogoly nyomára bukkanniuk, annak ellenére, hogy Gärtner egyszer a Life magazin egyik csoportképén is szerepelt, miután 1952-ben egy, a Sierra Nevada-i hóviharban elakadt vonat utasainak a mentésében is részt vett.
Végül a coloradói Boulderbe költözött, ahol becslőként és építészeti tanácsadóként dolgozott, itt ment nyugdíjba. Feleségét egyre inkább zavarta férje elkendőzött múltja, és 1984-ben, miután válással fenyegette meg, férje kiállt a nyilvánosság elé, és feltárta a múltját.
Miután 69 évesen a sajtó elé állt a történettel, mely szerint ő Hitler utolsó amerikai katonája, ebből jókora show-műsort kerítettek. Egy Today Show adásban adta át magát német hadifogolyként a törvény képviselőinek.
Arnold Krammer professzor, a kor elismert szakértője 1985-ben könyvet írt a történetről Hitler’s Last Soldier in America címmel. A további sorsáról élénk vita kezdődött, ugyanis illegális bevándorlónak nem lehetett besorolni (és ezáltal simán kitoloncolni), hiszen nem szabad akaratából érkezett az USA-ba. Hadifogolynak sem igazán lehetett tekinteni a háború lezárása után több, mint ötven évvel. Végül a hatóságok állampolgárságot adtak az egykori hadifogolynak, melyről a döntést a bürokratikus késlekedés miatt csak 2009-ben kaphatta kézhez.
Négy évig, 2013-as haláláig élhetett immár amerikai állampolgárként George Gartner néven Hitler utolsó „elkeveredett” katonája.