Georgij Nyikolajevics Vlagyimov | |
Született | Гео́ргий Никола́евич Влади́мов 1931. február 19. Harkiv, Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, Szovjetunió |
Elhunyt | 2003. október 19. (72 évesen) Frankfurt, Németország |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | orosz |
Foglalkozása | |
Tisztsége | főszerkesztő |
Iskolái | Szentpétervári Állami Egyetem Jogi Kara |
Sírhelye | Peredelkino Cemetery |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Georgij Nyikolajevics Vlagyimov (oroszul: Гео́ргий Никола́евич Влади́мов; valódi családneve: Voloszevics, orosz: Волосевич); (Harkiv, 1931. február 19. – Frankfurt am Main, 2003. október 19.) orosz disszidens író volt.
1977-ben a Szovjetunióban betiltott Amnesty International moszkvai szekciójának vezetője lett. 1983-ban Nyugat-Németországba emigrált.[2]
Leghíresebb regénye a Верный Руслан (Hűséges Ruszlán), a szovjet gulágon élő őrkutyáról szóló történet, amelyet a kutya szemszögéből mesélnek el. A Szovjetunióban szamizdat kiadványként terjedt el, majd 1975-ben Nyugat-Németországban adták ki.
A Генерал и его армия (A tábornok és hadserege), Csibiszov[3] (Kobriszov) és Vlaszov tábornokról szóló regénye 1995-ben Orosz Booker-díjat , 2000-ben pedig Szaharov-díjat kapott.