Gephyromantis schilfi | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Gephyromantis schilfi (Glaw & Vences, 2000) | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Gephyromantis schilfi témájú rendszertani információt. |
A Gephyromantis schilfi a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.
Madagaszkár endemikus faja. A sziget északi részén, a Marojejy Nemzeti Parkban, 1250 m-es tengerszint feletti magasságban honos.
Nevét Dr. Wolfgang Schilf mikrobiológus 50. születésnapjának emlékére kapta, édesanyjának, Margot Schilfnek a Biopat szervezeten keresztül a kutatás céljára nyújtott támogatásáért.[1]
Kis méretű Gephyromantis faj. Testhossza 27–29 mm. Háti oldalán alig feltűnő hosszanti bőrredő húzódik. Színe változatos, de többnyire egységes, fejének oldala sötétebb árnyalatú.
A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. Egyetlen védett helyen, Marojejy Nemzeti Parkban ismert.