Gettysburgi Nemzeti Temető

Gettysburgi Nemzeti Temető
(Gettysburg National Cemetery)
Közigazgatás
Ország Amerikai Egyesült Államok
TelepülésGettysburg
Létrejötte1863-1864
Híres halottak
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Gettysburgi Nemzeti Temető (Pennsylvania)
Gettysburgi Nemzeti Temető
Gettysburgi Nemzeti Temető
Pozíció Pennsylvania térképén
é. sz. 39° 49′ 13″, ny. h. 77° 13′ 53″39.820278°N 77.231389°WKoordináták: é. sz. 39° 49′ 13″, ny. h. 77° 13′ 53″39.820278°N 77.231389°W
Gettysburgi Nemzeti Temető weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gettysburgi Nemzeti Temető témájú médiaállományokat.

A Gettysburgi Nemzeti Temető (Gettysburg National Cemetery) amerikai polgárháborús sírkert, amelybe 3500, a gettysburgi csatában elesett északi katonát temettek.

Létrehozása

[szerkesztés]

Az 1863. július 1-3. közötti ütközet után holttestek hevertek szerteszét a pennsylvaniai Gettysburg közeli földeken. A járványtól való félelem miatt hamar elföldelték a halottakat a csataterén. A sírokat fatáblák jelölték, amelyre ceruzával írták rá az elesett nevét, ha sikerült azonosítani. Az eső és a szél azonban gyorsan erodálni kezdte a sekély hantokat, és a helyi polgárok egy állandó temető kialakítását sürgették az északi katonák számára. Szószólójuk David Wills helyi ügyvéd volt.[1]

Andrew Gregg Curtin kormányzó támogatásával megalakult a bizottság, amely kiválasztotta a megfelelő helyszínt, majd felügyelte az exhumálásokat és a temetéseket. A sírkert központi része az a domb, amelyről az északiak visszaverték a harmadik napon végrehajtott támadást, amely Pickett rohama néven lett ismert. Állami támogatásból megvették a területet, majd 1863. október 27-én megkezdődött az elesettek újratemetése.[1]

A konföderációs sereg halottjainak nem biztosítottak helyet a gettysburgi sírkertben. Az 1870-es években a déli veteránok társasága 3200 katona földi maradványait exhumálta, és temette el Virginia, Georgia, Észak- és Dél-Karolina sírkertjeiben, mint például a richmondi Hollywood-temetőben.[1]

Lincoln beszéde

[szerkesztés]

1863. november 19-én avatták fel a temetőt. A bizottság Edward Everett massachusetts-i politikust a fő beszéd elmondására, Abraham Lincoln elnököt pedig egy rövidebb hozzászólásra kérte fel. Everett két órán át beszélt a háború okairól, a csatát kiváltó eseményekről, utána Lincoln emelkedett szólásra, és mindössze két perc alatt elmondta híressé vált beszédét.[1]

A temetőt William Saunders tájépítész tervezte. A sírkert félkör alakban terül el a központi emlékmű körül. A parcellákat az elesettek származási államai alapján alakították ki, a kisebb államok halottjai az ív belső részén, az emlékműhöz közelebb eső területen fekszenek. Az újratemetések 1864 márciusáig folytak.[1]

1865-ben megkezdődött a Katonák Nemzeti Emlékművének ( Soldiers' National Monument) építése. Az emlékművet, amely közel áll ahhoz a helyhez, ahol Lincoln elmondta emlékezetes beszédét, 1869. július 1-jén adták át. A területen számos kisebb emlékművet állítottak, köztük a New York-i unionista katonákét és Lincolnét. A sírkert építése 1872-ben fejeződött be, és kezelése a szövetségi kormány hatáskörébe került. 1879-ben egy téglaemelvényt építettek a Taneytown Road-i bejáratnál, amelyet több elnök – például Theodore Roosevelt, Franklin D. Roosevelt és Dwight D. Eisenhower – is használt a megemlékezések alatt.[1]

1898 és 1968 között más konfliktusok – a spanyol–amerikai, az első és a második világháború, valamint a vietnámi háború – hősi halottjait is elhantolták a sírkertben, amely ma több mint hatezer veterán végső nyughelye. Az ütközet helyszíne és a sírkert ma a nemzetipark-szolgálat (National Park Servic) gondozásában van.[1]

Történelmi háttér

[szerkesztés]

1863. július 1-3. között Gettysburg közelében 150 ezer katona csapott össze, amikor a Robert E. Lee tábornok által vezetett konföderációs sereg megtámadta az északi védvonalakat. A harmadik napon Lee utasítást adott a védelem középső szektora elleni akcióra. Több mint 12 500 déli katona sorakozott fel az északiakkal szemben a heves ágyútűzben. A déliek közül sokan elestek ebben a hadmozdulatban, ami visszavonulásra kényszerítette Lee-t. A háromnapos ütközetben elesettek száma mindkét oldalon meghaladta a több ezret.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]