Németországban született 1945-ben. 1958-tól a Budapesti Vasas Izzó kajakozója volt. Elsősorban ezer és tízezer méteres távokon, kettes és négyes hajókban volt eredményes. Egyéni versenyszámban legjobb eredménye az 1969-ben 500 méteren nyert magyar bajnoki cím. 1965-től 1978-ig szerepelt a magyar válogatottban. A jelentősebb nemzetközi versenyeken összesen tizennégy érmet, köztük három világbajnoki és egy Európa-bajnoki aranyérmet szerzett. A magyar csapat tagja volt az 1968. évi és az 1976. évi olimpián, 1968-ban, Mexikóvárosban egy ezüst- és egy bronzérmet nyert. 1979-ben visszavonult. A magyar ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya volt. Kammerer Zoltánnak volt az ifjúsági szövetségi kapitánya is.
1978-ban a budapesti Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán üzemmérnöki, 1983-ban a Testnevelési Főiskolán kajak–kenu szakedzői oklevelet szerzett. 1982-től 1991-ig a Tungsram SC kajak–kenu edzője, majd az UKSC ( Újpesti Kajak Sport Club) szakosztályvezetője és edzője lett.