| Grover Furr | |
| Született | 1944. április 3. (80 éves) Washington |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | egyetemi professzor, irodalomtörténész, történész |
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Grover Carr Furr (Washington, 1944. április 3. –) amerikai egyetemi professzor a Montclairi Állami Egyetemen, ahol főként középkori angol irodalmat tanít, s emellett a Szovjetunió történetét is kutatja. Közismertté leginkább a Sztálin bűneit tagadó, a mainstream történelmi felfogást alapjaiban megkérdőjelező könyveivel vált.[1][2]
Grover Furr a montréali McGill Egyetemen 1965-ben szerzett BA-oklevelet angol nyelvből és irodalomból. Összehasonlító irodalomtudományból 1978-ban doktorált a Princetoni Egyetemen.[3] 1970 óta a Montclairi Állami Egyetem oktatója, ahol főként középkori angol irodalomra és a Szovjetunió történelmére specializálódott.[4]
Irodalomtörténeti kutatásai után Grover Furr érdeklődése a '80-as évektől fordult a szovjet és a kelet-európai történelem felé. Első kelet-európai témájú cikke 1982-ben,[5] első jelentősebb, szovjet történelemmel foglalkozó cikke 1986-ban jelent meg.[6]
„Grover Furr (...) szerint Sztálinról alkotott képünk az antikommunisták, a trockisták és a revizionista ideológusok által szőtt „hazugságokra” épül. A sztálini korszak szovjet történelme hamisítások és rágalmak tárgya, s ezek az utóbbi években megnyílt egykori szovjet archívumokban található dokumentumok alapos vizsgálata után egyértelműen cáfolhatók. A Sztálint illető vádak alaptalanok, a sztálini bűnök kitalációk. Nem jelenti ez azt, hogy a sztálini korszakban ne követtek el volna súlyos bűncselekményeket, azonban ezekben Sztálin ártatlan, a bűnök a rendszer (Sztálin) ellenségeinek lelkén száradnak, illetve sok esetben meg sem történtek, vagy jelentősen eltúlzottak.”[2]
Grover Furr a '90-es évektől levéltári forrásokra, szovjet, orosz, lengyel, ukrán és amerikai tudományos művekre hivatkozva számos „botránykönyvvel” és cikkel támadta a hivatalos Sztálin-képet.
Furr elemezte Sztálin elbukott demokratizálási kísérletét;[7][8] tagadja Sztálin antiszemitizmusát;[9] úgy véli, hogy az ukrajnai éhezést örökölt tényezők generálták, s a szovjet hatóságok elkeseredett küzdelmet folytattak az éhezés felszámolásáért;[10] Katynban nem a szovjetek lőtték le a lengyel tiszteket;[11] Kirov haláláért Sztálin nem felelős;[12] a moszkvai perek nem voltak koncepciósak;[13] a szovjet vezérkar és az NKVD vezetése 1938 előtt összejátszott a németekkel és a japánokkal;[14] a nagy terrorért Sztálin egyáltalán nem felelős;[15] az 1939-es lengyelországi szovjet bevonulás nem volt megszállás, s a Szovjetunió és Németország átmenetileg sem voltak szövetségesek.[16]
Furr szerint Sztálin kritikusai Hruscsovtól Snyderig politikai okokból meghamisították a történelmet.[17][18]
Grover Furr angol és orosz nyelvű műveinek és azok különböző nyelveken megjelenő fordításainak listája és elérhetőségei folyamatosan frissülnek a szerző egyetemi honlapján.[1]
David Horowitz, amerikai ultrakonzervatív szerző amerikai baloldali professzorok ellen uszító könyvében Grover Furr is szerepel a 101 legveszélyesebb amerikai professzor listáján.[19] A Donald Trump elnöksége mellett kiálló Turning Point USA jobboldali szervezet liberális és baloldali egyetemi professzorokat támadó Professor Watchlist listájára is felkerült.[20]
Bár műveit számos bírálat és támadás éri, egyes kérdésekben véleménye nem teljesen marginális. Az ukrajnai éhezésben képviselt álláspontja – tehát az éhezést elsősorban nem az elhibázott szovjet politika, hanem az időjárás, az örökölt, elmaradott viszonyok és a gazdag paraszti rétegek magatartása okozta, ill. a szovjet hatóságok drámai küzdelmet folytattak az éhezés ellen – pl. Mark Taugernek, a kérdés egyik legelismertebb kutatójának eredményeit tükrözi.[21]