Großarl

Großarl
Großarl címere
Großarl címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartománySalzburg
JárásSankt Johann im Pongau
Irányítószám5611
Körzethívószám06414
Forgalmi rendszámJO
Népesség
Teljes népesség3825 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság924 m
Terület129,3 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 13′, k. h. 13° 11′47.216667°N 13.183333°EKoordináták: é. sz. 47° 13′, k. h. 13° 11′47.216667°N 13.183333°E
Großarl weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Großarl témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Großarl osztrák mezőváros Salzburg tartomány Sankt Johann im Pongau-i járásában. 2018 januárjában 3825 lakosa volt.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]
Großarl a St. Johann im Pongau-i járásban
A Szt. Márton és Ulrik-plébániatemplom
A volt vámház

Großarl a Magas-Tauern és Alacsony-Tauern hegységeket elválasztó Großarlbach folyó mentén fekszik. Legmagasabb pontja a 2467 méteres Gamskarkogel, a legalacsonyabb pedig a Liechtenstein-szurdok (710 m). Hüttschlag a Magas-Tauern Nemzeti Park településeinek egyike. Az önkormányzat 6 településrészt és falut egyesít (északról délre): Au, Schied, Unterberg, Großarl, Eben és Bach.

A környező önkormányzatok: északra Sankt Johann im Pongau, északkeletre Wagrain, keletre Kleinarl, délkeletre Hüttschlag, délnyugatra Bad Gastein és Bad Hofgastein, nyugatra Dorfgastein, északnyugatra Sankt Veit im Pongau.

Története

[szerkesztés]

A Großarl-völgy csak a népvándorlás végén népesült be, amikor délről, Karintiából szlávok, valamivel később pedig északról bajorok érkeztek a térségbe. A helynevek egy része szláv eredetű. A völgyet írásban először 930-ban említi II. Adalbert salzburgi érsek egyik, birtokcseréről szóló oklevele. 1000 körül már érseki birtok volt. Az erdő kiirtása, legelők és szántóföldek létesítése a 12. század közepére fejeződött be. Az 1348-49-es nagy pestisjárvány a völgy lakosságát is súlyosan érintette, több tanya teljesen elnéptelenedett. 1399-ben Gregor érsek mezővárosi státuszt és évi 5 vásár tartására feljogosító kiváltságot adományozott Großarlnak. 1400 körül itt alapították meg az egyházközséget, amely az egész völgyre kiterjedt. A 15. században a völgy déli részén, Hüttschlagban bányákat nyitottak és a gazdasági fellendülés Großarlot is érintette. A bányászok körében teret hódított a reformáció, emiatt az ellenreformáció során és később is egy részüket elűzték a salzburgi érsek birtokairól. Még 1731-ben is 551 helyi protestánsnak (a lakosság majdnem negyedének) kellett elhagynia szülőföldjét és Északkelet-Németországba távoznia. 1803-ban az érsek birtokait szekularizálták és az osztrák állam vette át őket. A napóleoni háborúk nem érintették az eldugott alpesi völgyet. A bányászat a 19. század közepére abbamaradt, a lakosság egy része elvándorolt, a többiek mezőgazdaságból próbáltak megélni, viszonylag szűkösen. A gazdasági fellendülésre a második világháború után került sor, az idegenforgalom gyors növekedésével. 1962-ben a községet ismét mezővárosi rangra emelték.

Lakosság

[szerkesztés]

A großarli önkormányzat területén 2017 januárjában 3825 fő élt. A lakosságszám 1900 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2016-ban a helybeliek 92,5%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 2,1% a régi (2004 előtti), 3,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,6% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,5% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 95%-a római katolikusnak, 2,3% mohamedánnak, 0,9% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 2 magyar élt a községben és a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (96,9%) mellett a törökök alkották 1,2%-kal.

A lakosság számának változása:

2016
3 802
2018
3 825

Látnivalók

[szerkesztés]
  • a Szt. Márton és Ulrik-plébániatemplom késő barokk stílusú
  • az 1680-ban épült, fagerendákból készült volt vámház
  • a Großarltal–Dorfgastein síterep

Híres großarliak

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Großarl című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.