Großklein | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Stájerország | ||
Járás | Leibnitzi járás | ||
Irányítószám | 8452, 8441, 8443, 8451, 8453, 8462 | ||
Körzethívószám | 03456 | ||
Forgalmi rendszám | LB | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2292 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 364 m | ||
Terület | 27,72 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 44′ 11″, k. h. 15° 26′ 34″46.736389°N 15.442778°EKoordináták: é. sz. 46° 44′ 11″, k. h. 15° 26′ 34″46.736389°N 15.442778°E | |||
Großklein weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Großklein témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Großklein osztrák mezőváros Stájerország Leibnitzi járásában. 2017 januárjában 2268 lakosa volt.
Großklein a tartomány déli részén fekszik a Saggau mentén (kevéssel azelőtt, ahol a folyó a Sulmba torkollik), a Nyugat-Stájerország régióban. Großklein a délstájer borvidék, az ún. "stájer Toszkána" része. Az önkormányzat 8 falut fog össze (valamennyit a saját katasztrális községében): Burgstall (142 lakos), Goldes (198), Großklein (596), Mantrach (339), Mattelsberg (234), Nestelbach (191), Nestelberg (359), Oberfahrenbach (203).
A környező települések: északra Kitzeck im Sausal, északkeletre Heimschuh, keletre Gamlitz, délre Leutschach an der Weinstraße, délnyugatra Sankt Johann im Saggautal, északnyugatra Gleinstätten.
Az önkormányzatnak nevet adó települést 1968-ig Kleinnek hívták és két részből, Großkleinből és Kleinkleinből tevődött össze. A gyakori félreértések miatt nevezték át Großkleinre. A furcsán ható elnevezés ("nagykicsi") a szláv glina (agyag) szóból származik, amely a betelepülő németek ajkán módosult.
A Saggau és Sulm folyók közötti 16 km hosszú Riedel-hegyháton, illetve legmagasabb pontján, a 458 méteres Burgstallkogelen a vaskori protokelta Hallstatt-kultúra telepedett meg. A település az egész régió központjaként szolgálhatott, erről tanúskodik a négy ún. fejedelmi sír is. Ezekből az Itáliával való kereskedelmet is bizonyító bronzpáncélok, fegyverek, és egy maszk kerültek elő. A hegy teraszos oldalai sűrűn lakottak voltak. A leletek között külön figyelmet érdemel az a szövőszék, amellyel 3 méter széles vásznakat lehetett készíteni és a maga nemében Közép-Európa legnagyobbjának számít ebben a korszakban. Az i.e. 8-6. század között virágzó település körül hatalmas nekropolisz található, amely valamikor több mint 2 ezer halomsírt tartalmazott és közülük 700 máig jól megmaradt.
Klein első írásos említése Klvne formában egy 1170-es oklevélből származik, amelyben Adelbert salzburgi érsek megerősíti a lebnitzi egyház birtokait. A falu Szt. Györgynek szentelt temploma ekkor már állott. Egy 1290-es birtokleírás szerint a faluban 11 jobbágytelek (Huben) volt.
A középkorban a környék legfontosabb uradalmi központja a délebbre fekvő hercegi arnfelsi váron kívül a Burgstallkogelen épült Mantrach vára volt. Az először 1312-ben említett vár tulajdonosa a Walsee-nemzetség volt, akiktől 1500 után a Gleintz-család szerezte meg. Végül 1601-ben Hans Murn kezébe került az erőd, aki ugyan von Mantrachnak nevezte magát ezután, de a várat hagyta romba dőlni és az 1616-ban épített Ottersbach-kastélyba költözött. A bortermelés nagy hagyományokra tekint vissza, egy 1500 körüli összeírás 43 szőlőt jegyez fel a Burgstallon.
A großkleini önkormányzat területén 2017 januárjában 2268 fő élt. A lakosság 1869 óta (akkor 2303 lakos) 2200-2300 fő körül stabilizálódott. 2014-ben a helybeliek 96,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,2% a régi (2004 előtti), 1,5% az új EU-tagállamokból érkezett. A munkanélküliség 2,8%-os volt.