Gustaf Kossinna (Tilsit, 1858. szeptember 28. – Berlin, 1931. december 20.) német filológus és régész, a Berlini Egyetem oktatója. Carl Schuchhardt mellett az őstörténeti kor egyik jelentős kutatója, a településrégészeti módszertan megteremtője. A náci hatalom több elméletét felhasználta saját ideológiájának kialakításakor.
A legismertebb német régészek közé tartozott, a német őstörténetet kutatta régészeti leletek alapján. A általa kidolgozott kutatási módszert településrégészetnek nevezte. Érdeklődésének középpontjában a germán törzsek eredete és elterjedése állt, számos publikációjában tudományos alapon bírálta a germánok kultúrájának alábecsülését.
1909-ben megalapította a Német Őstörténeti Társaságot (Deutsche Gesellschaft für Vorgeschichte), amely kiadta a „Mannus“ folyóiratot. Ezen kívül tagja volt a Berliner Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte társaságnak és számos nacionalista és antiszemita csoportosulásnak.
Ernst Wahle 1941: Zur ethnischen Deutung frühgeschichtlicher Kulturprovinzen. Grenzen der frühgeschichtlichen Erkenntnis 1. In: Sitzungsberichte der Heidelberger Akademie der Wissenschaften. Philologisch-Historische Klasse. 2. Abh. 1940/41. Heidelberg 1941
L. S. Klejn 1974: Kossinna im Abstand von 40 Jahren. In: Jahrbuch für mitteldeutsche Vorgeschichte 58, 7–55.
Heinrich Härke 1991: All quiet on the Western Front? Paradigms, methods and approaches in West German archaeology. In: Ian Hodder (Hrsg.): Archaeological theory in Europe. The last three decades. London/New York, 187–222.
Heinz Grünert 2002: Gustaf Kossinna (1858–1931). Vom Germanisten zum Prähistoriker. Ein Wissenschaftler im Kaiserreich und in der Weimarer Republik. Vorgeschichtliche Forschungen 22. Rahden/Westfalen. ISBN 3-89646-504-X
Heinz Grünert 2002: Gustaf Kossinna. Ein Wegbereiter der nationalsozialistischen Ideologe. In: Achim Leube (Hrsg.): Prähistorie und Nationalsozialismus: Die mittel- und osteuropäische Ur- und Frühgeschichtsforschung in den Jahren 1933-1945. Heidelberg, 307–320.