Gyalu vezér

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Gyalu vezér
Gyalu vezér szobra a Kolozs megyei Gyalu településen
Gyalu vezér szobra a Kolozs megyei Gyalu településen
Tisztségeuralkodó
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyalu vezér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyalu (Gyalú, Gyeló, Gelu, Galeou, Gelou) Anonymus 13. századi Gesta Hungarorumában szereplő 3 fiktív Erdélyi uralkodó egyike, Mén-Marót és Galád mellett. A Gesta Hungarorumban úgy van említve mint egy blak, azaz vlach,[1][2] aki a mű szerint az Erdély területén élő blaszok és szlávok felett uralkodott. Más vélemények szerint tévesen fordítják vlach (román) etnikumúnak, és inkább a török blak néppel hozható kapcsolatba. A történet szerint Tétény vezér valahol a Kapus-patak közelében csatában legyőzte, népét pedig behódoltatta. Személye, és létezésének kérdése komoly vita tárgyát képzei a magyar és román történészek között. A magyar szakemberek csak egy Anonymus által kitalált mitológiai alakként tartják számon, míg a román történészek szerint valós történelmi személy volt, aki a helyi szláv és román lakosságot védte az Erdélybe behatoló honfoglaló magyarság ellen. Az 1960-as évek óta, a román régészek és történészek többsége, Doboka várát a legendás Gyalu vezérrel próbálja kapcsolatbe hozni, hogy azt a dák-római folytonosság igazolására használják.[3][4][5] Állitásuk szerint a várat Gyalu építette, majd uradalmi központjává tette.[6] Ezt az elméletet Bóna István[7][8] és más magyar kutatók[9] már megcáfolták, habár a román oktatásban és köztudatban továbbra is tartja magát a nacionalista elképzelés Gyalu vezérről, és egykori Dobokai erődjéről.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét több helységnévvel is összefüggésbe hozták: Gyalui-havasok, Gyalui vár, és Gyalu település Kolozs megyében.

A magyar narratíva szerint, Anonymus a Szamos és Kapus összefolyásánál fekvő Gyalu váráról nevezte el. Ez az ótörök eredetű magyar személynévből képzett helynév egyébként a történeti Magyarország Erdélyen kívüli vidékein is előfordul. Különös módon, Anonymus nem egy erdélyi királyi várat választott az erdélyi blak (vlach) vezér székhelyéül, pl. az elbeszélés színteréhez közel eső Kolozsvárt vagy Dobokát, hanem az erdélyi püspök várát, talán azért, mert ez volt a Meszesi-kapuhoz és az Almás folyóhoz legközelebbi jelentős vár. Neve egybecseng a számos történelmi forrásban előforduló Gyula (Geula, Gyla, Gila, Yula) névvel.[10]

A román narratíva szerint neve román személynévi eredetű.

Létezésével kapcsolatos viták és érvek

[szerkesztés]

Mind létezése mellett, mind ellene, két-két fő érvek szoktak felhozni.

A román narratíva szerint, Gyalu létezése melletti fő érv az, hogy beszámol róla a Gesta Hungarorum. A román történészek többsége ugyanis, abszolút hiteles, és megbízható forrásként tekint a műre. Annyira, hogy 1987-ben még egy propagandaanyagot is megjelentettek a New York Times-ban a geszta hitelességének védelme érdekében.[11] Véleményük szerint, minden ami a műben szerepel tény, és megfelel a történelmi valóságnak. A román narratíva másik fő érve Doboka várához kapcsolódik, amiről köztudott, hogy nagyon jelentős politikai és katonai központ volt a középkor folyamán. A román régészek a vár építési idejét a 9-10. századi Honfoglalás előttre datálják, szemben a magyar szakemberekkel, akik a Honfoglalás utánra. A román érvelés szerint, a várat a magyarok erdélyi letelepedése előtt építették, és már akkor is egy helyi katonai vezető politikai központja volt. Szerintük ez a személy nem lehet más, mint Gyalu vezér, jóllehet, az eredeti latin nyelvű szövegben semmilyen utalás sincs erre.

A magyar narratíva szerint létezése elleni fő érv az, hogy semmilyen más korabeli vagy későbbi írott forrás nem említi Gyalu vezért: egyetlen német, szláv, görög, vagy arab forrás sem számol be sem a személyéről, sem az általa vezetett erdélyi államalakulatról. A másik fő érv, maga a Gesta Hungarorum hitelessége: a magyar és egyes nyugati történészek[12] már a kezdetektől komoly forráskritikával illették azt. Anonymus háromszáz évvel a Honfoglalás után írta meg művét, azonban ekkoriban már meglehetősen hiányos információkkal rendelkezett arról. A hiányzó információkat kétféle módon pótolta: az egyik, hogy saját fantáziájára bízva kiegészítette azokat, a másik, hogy saját, 12.-13. századi eseményeit és népeit, "visszavetítette" a Honfoglalás korába. Azt feltételezte, hogy a 10. században is azok a népek éltek a Kárpát-medencében és környékén, akik az ő korában is.[13] Emiatt a Gesta Hungarorum tele van anakronisztikus eseményekkel, népekkel, és kitalált történelmi személyekkel, viszonyt legtöbbször meg sem említi azokat a bizonyítottan valós történelmi személyeket, akik valóban a területen éltek, uralkodtak, és a honfoglaló magyarság ellen harcoltak.

Etnikai hovatartozása

[szerkesztés]

A Gesta Hungarorumban megnevezett "Blachij" népcsoport és Gyalu vezér etnikai kiléte vitatott. Kettő fő elmélet létezik, az egyik elmélet szerint, a Gestában szereplő Blakok a Vlachok az az a Románok. Ezt az elképzelést támogatják, a román történészek, de a magyar történészek közül is vannak akik akik ezzel értenek egyet, többek között Vásáry István. Ennek az elméletnek az az alapja, hogy több középkori dokumentumban is felbukkannak a románok hasonló névvel. A másik elmélet szerint a szövegben szereplő Blakok egy türk törzzsel azonosak a Blakkal.

A türk Blak elmélet főbb érvei

[szerkesztés]

Kézai Simon krónikájában, szintén felbukkannak a Blakok, de a Románok is mint "Ulahis". A krónika élesen különbséget tesz a Blakok és a Románok között, valamint megjegyzi azt is, hogy a Székelyek a Blakok betűit használják. A székely írás, pedig a Türkök sztyeppei írásával mutat nagy hasonlóságot. Németh Gyula neves nyelvész, a székely íráshoz leghasonlóbb írást a Talasz folyó medencéjében találja meg, ahol a kínai forrásokban a Blakok is megjelentek.[14]

Külön érdekesség, hogy Blakok a Karluk Törzsszövetség, egyik vezető törzse voltak, és a Karluk Törzsszövetség egyik saját önmegnevezése a "Gelu" volt, ami a Gestában Gyalu vezér neve.

A Gelu név, hasonlít, a "Gyula" tisztség megnevezésére is, ami nem csak a Magyaroknál, de több türk népnél is megfigyelhető volt.

A teóriát szintén igazolni látszik, hogy a vezér krónikában szereplő "Gelu" neve nem egy román név, hanem egy türk eredetű név.[15] (Mára már elterjed ez a név a románok között, a krónika "legendás román királya" miatt, azonban ez a név a krónika felfedezéséig nem volt használatos a románok között.)

Rubroucki Vilmos flamand misszionárius, és szerzetes, IX. Lajos francia király megbízásából, elindul Mungu tatár kán udvarába, és részletes útleírást ír. Megemlít egy "Blak" nevű népet, akik a Bulgárokkal vándoroltak nyugatra, Magyarország, és Bulgária közé, de töredékeik még mindig élnek az Urál közelében. Megemlíti azt is, hogy ennek a népnek a másik neve az "Ivlac" is mivel a tatárok nem tudják kiejteni a "B" betűt. Egy azonos információval szolgál az Opus Major nevű írásában Roger Bacon angol gondolkodó is. Ezek a történelmi krónikák, fontos információval szolgálnak, mivel bizonyítják, hogy a Blakok elérték Erdélyt, a honfoglalás előtt.[14]

Több román történész is a kettő krónikában szereplő "Ivlac" az az Blak népet a románokkal azonosítja, azonban véleményüknek ellentmond, az 1404-es "Libellus de notitia orbis" című művében, Johannes de Galonifontibus, kaukázusi püspök. Aki megemlíti, hogy az "Ivlacok" tatárok, majd szintén ebben a műben, amikor a környező népeket sorolja fel, szintén megemlíti az "Ivlach" népet, de a Vlahokat az az a románokat is külön külön, mint nem azonos népek.[14]

Több 13. századi nord szaga, is megemlít egy a lovas nomád, és pogány népet, a Blakumeneket, az Al-Duna környékén. A román történészek, őket is a románokkal azonosítják, holott a románok ekkorra már biztosan nem voltak pogányok, és a lovas nomád életforma sem volt jellemző a románok őseire. Többek között Láczay Ervin is a Blakumeneket, a Blakokkal azonosítja.[14]

II. András magyar király 1222-ben az Olt és a Kárpátok közötti területet a Német Lovagrendnek adományozta, és adományozó levelében a területet "Terra Bolochorum"-nak nevezte. Az elmélet hívei szerint az az elnevezés is a Blakokra utal, ami azért fontos, mert így bizonyítható, hogy Anonymus idejében is voltak még Erdélyben Blakok, és a nagy képzelőerővel megáldott krónikás, valóban vehette őket alapul a románok helyett.[14]

A víznevek, és helynevek tanulmányozásakor, kiderül, hogy Erdély területén a Küküllők és az Olt vidékén még egy türk nyelvű népcsoport is jelen volt a honfoglalás idején, erre Kristó Gyula világított rá, a teória hívei szerint azok a Blakok voltak.

A Gesta Hungarorumban

[szerkesztés]

A 13. század elején keletkezett Gesta Hungarorum négy fejezete említi.

24. - Az erdőntúli föld

[szerkesztés]

„Már huzamosabb ideje tartózkodtak ott. Ekkor Tétény, Horka apja, tudomást szerzett az ott lakóktól az erdőntúli föld jóságáról, ahol valami Gyalú nevű blak uralkodott. Amilyen fortélyos ember volt Tétény, áhítozni kezdett azután, hogy - ha lehetséges - urának, Árpád vezérnek a kegyelméből megszerzi magának és utódainak az erdőntúli földet. S ez meg is történt később. Ugyanis az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebbik Gyula a két fiával, Bolyával és Bonyhával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni, és nem cselekedett volna mindig a szent király ellenére, amint ez majd a következőkben szóba kerül.”

25. -Tétény okossága

[szerkesztés]

„Az említett Tétény, ez az igen okos ember, kiküldött egy furfangos embert, Apafarkas-Agmánd apát, hogy loppal bejárva vizsgálja meg neki az erdőntúli föld minőségét és termékenységét, meg azt is, hogy miféle lakosai vannak. Ha lehet - gondolta -, háborúra kel majd azokkal. Ugyanis Tétény a maga emberségéből akart magának hírnevet és földet szerezni, mint ahogy a regöseink mondják: "Maguknak ők mind helyet szereztek, és hozzá még jó nevet is nyertek." De elég ebből! Midőn Agmánd apa, Tétény kéme, róka módra körözve, a föld jóságát és termékenységét, továbbá annak lakosait - amennyire csak az emberi látás bírja - kifürkészte, kimondhatatlanul megszerette azt, és nagy gyorsan visszatért urához. Mikor megérkezett, urának sokat beszélt a föld jóságáról, aztán arról, hogy azt a földet igen-igen jó folyók öntözik; s ezeknek a nevét és minden hasznát is felsorolta: hogy fövenyükben aranyat gyűjtenek, s annak a földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót ásnak. Előadta, hogy annak a földnek a lakosai az egész világon a leghitványabb emberek. Mégpedig azért, mivel blaszok és szlovének; aztán fegyverük sincsen más, csak íj és nyíl; a vezérük, Gyalú, maga is csak kevéssé állja a próbát, de meg nincsenek körülötte jó vitézek sem, akik helyt mernének állani a magyarok merészségével szemben; végül azért is, mivel a kunok és a besenyők sokat bántják őket.”

26. - Hogyan mentek Gyalú ellen

[szerkesztés]

„Mikor Tétény értesült a föld jóságáról, követeket küldött Árpád vezérhez, és engedelmet kért, hogy az erdőkön túl mehessen és Gyalú vezér ellen harcolhasson. Árpád vezér pedig tanácsot tartván, Tétény szándékát javallotta, és megadta neki az engedelmet arra, hogy az erdőkön túl menjen és Gyalú ellen harcoljon. Mikor ezt Tétény a követtől meghallotta, felkészült vitézeivel együtt, és hátrahagyva társait, nekiindult az erdőkön túlra kelet felé Gyalú blak vezér ellen. Jövetelét hallva pedig Gyalú, az erdőntúli vezér összegyűjtötte seregét, és nagy sebesen elébe nyargalt, hogy a meszesi kapuknál feltartóztassa. Azonban Tétény egy nap alatt áthaladva az erdőn, az Almás vizéhez ért. Mind a két sereg összekerült ott, és csak a folyó választotta el őket. Gyalú vezérnek az volt a szándéka, hogy majd ott tartóztatja fel a magyarokat nyilasaival.”

27. - Gyalú halála

[szerkesztés]

„Reggelre kelve hajnal előtt Tétény két részre osztotta seregét. Az egyik részt kissé felfelé küldte, hogy a folyón átkelve majd Gyalú katonáinak a meglepetésére avatkozzék bele a harcba. Ez így is történt. Mégpedig, mivel átkelésük könnyen ment, mindkét csapat egyszerre bocsátkozott harcba. Heves küzdelem kerekedett; azonban Gyalú vezér katonái maradtak alul, s közülük sokan elestek, sokan pedig fogságba jutottak. Mikor vezérük, Gyalú látta ezt, hogy életét megmentse, kevesedmagával futásnak eredt. De miközben a Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen futtatva nyomába szegődtek, és a Kapus-patak mellett megölték. Mikor a föld lakosai látták uruk halálát, önként békejobbot nyújtottak, és urukká választották Tétényt, Horka apját. A helyen, melyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hűségüket. S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet Esküllőnek azért, mert ott esküdtek. Tétény pedig onnantól fogva békével és szerencsével birtokolta ezt a földet, ivadéka meg egészen Szent István király idejéig tartotta meg. Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor. Gyulának volt két leánya: egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták. Sarolt Szent István királynak az anyja volt. Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vetette az erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életén át börtönben tartotta, minthogy a hitben hiú volt s keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott.”

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Miskolczy, Köpeczi, Makkai, Mócsy. Erdély története, 237. o. [1986] 
  2. ↑ Kristó. A korai Erdély, 190. o. [2002] 
  3. ↑ Boia. Două secole de mitologie naţională, 152. o. [1999] 
  4. ↑ Ciupercă 2009, 134 
  5. ↑ Gáll, Laczkó. Doboka várkomplexuma, 84-88. o. [2013] 
  6. ↑ Pascu–Rusu–Iambor–Edroiu–Gyulai–Wollmann–Matei 1968, 153–202 
  7. ↑ Bóna 1970, 315. jegyzet. 
  8. ↑ Bóna 2001, 89. „Dobokavár többször átépített kisméretű (9 és 14 m hosszú) templomairól egyelőre csak azt lehet tudni vagy sejteni, hogy egyik sem korábbi a XI. század közepénél, vagyis nem államalapítás koriak. A zavarosan leírt, zavaros vázlatokon ismertetett alaprajzok nyomán a templomok története mindaddig értelmezhetetlen lesz, míg a körülöttük feltárt 800 temetkezés rétegviszonyai és leletei nincsenek közzétéve..” 
  9. ↑ Gáll, Laczkó. Doboka várkomplexuma, 101-102. o. [2013] 
  10. ↑ Miskolczy, Köpeczi, Makkai, Mócsy. Erdély története, 239. o. (1986) 
  11. ↑ Rady, Martyn; Veszprémy László (2010). „Introduction”. In: Bak, János M.; Borkowska, Urszula; Constable, Giles; Jaritz, Gerhard; Klaniczay Gábor: Anonymus and Master Roger. CEU Press. pp. xvii–xxxviii. ISBN 978-963-9776-95-1. 
  12. ↑ Carlile Aylmer Macartney. The Medieval Hungarian Historians: A Critical and Analytical Guide, 59-85. o. [1953] 
  13. ↑ Miskolczy, Köpeczi, Makkai, Mócsy. Erdély története, 236-237. o. [1986] 
  14. ↑ a b c d e Láczay Ervin. A HONFOGLALÁSKORI, ERDÉLYI, BLAK VAGY BULÁK NÉPTÖRÖK EREDETE 
  15. ↑ Makkay, János. Hogyan lettek a blakokból románok? (1997) 

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]