A Gíta Govinda (Dévanágari írással: गीत गोविन्द) 12. századi költő, Dzsajadéva munkája.[1]
A költő Kenduliszaszanban született, közel az Oriszai Purihoz. A mű Krisna és a vrindávani gopik (tehénpásztorlányok) kapcsolatáról szól, különösen egy Rádha nevű lánnyal szövődő szerelméről. A mű nagy jelentőségű a hinduizmus bhakti tradíciójának fejlődése szempontjából is.[2]
A Gita Govindának 12 fejezete van. Minden fejezet 24 alrészből (prabandha) áll. A prabandhák páros nyolcas csoportokat tartalmaznak, az úgynevezett ashtapadisokat. Megjegyzendő, hogy a műben a Rádhára eső rész nagyobb, mint Krisnáé.[2] Az évek során többféle kompozíciót és koreográfiát inspirált a téma az indiai klasszikus táncművészetben is.[3]
A verseskötet ismerteti a Krisnának Rádha, a tehénpásztorlány iránti szerelmét, hűtlenségét. Az emberi lélek kóborlásait, a valódi hűséget szimbolizálja, majd visszatérését Istenhez, amely azt létrehozta.[4]
A Gíta Govindát angol nyelvre először Sir William Jones fordította 1792-ben, majd 1977-ben Barbara Stoler Miller fordította le újra angolra. A könyv „Love Song of the Dark Lord: Jayadeva's Gita Govinda”[5] címmel jelent meg.
A Gíta Govindát már több nyelvre lefordították világszerte és úgy vélik, hogy az egyik legjobb példa a szanszkrit tradicionális költészetre.[6] A mű magyar fordítása Weöres Sándor munkája.[1] A vers eredeti, lüktető ritmusát tükröző fordítás egy részlete:
„ | Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben,
fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürüjében Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe-szövődve, |
” |
– Weöres Sándor:Gíta Govinda (részlet) |