Hússzínű selyemkóró
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Asclepias incarnata L. | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hússzínű selyemkóró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hússzínű selyemkóró témájú médiaállományokat és Hússzínű selyemkóró témájú kategóriát. |
A hússzínű selyemkóró vagy bíbor selyemkóró[1] (Asclepias incarnata) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába, a selyemkóró (Asclepias) nemzetségbe tartozó növényfaj.
Észak-Amerikában honos lágy szárú növény.[2] A nedves talajt kedveli, gyakran fordul elő tavak, vízfolyások partján. Kerti növényként is termesztik szép virágaiért, melyek a pillangókat is vonzzák. Más selyemkórókhoz hasonlóan ennek a fajnak is mérgező tejnedve van,[3] amit a rovarok és növényevő állatok ellen alkalmaz.
Alfajai
[szerkesztés]- Asclepias incarnata subsp. incarnata L.
- Asclepias incarnata subsp. pulchra (Ehrh. ex Willd.) Woodson[4]
Leírása
[szerkesztés]A hússzínű selyemkóró 100–150 cm magas, felálló szárú növény. Vastag húsú, fehér gyökere az igen nedves, oxigénszegény talajokhoz adaptálódott. Késő tavasszal hajt ki. Az átellenes állású, lándzsás levelek 7–15 cm hosszúak, hegyes csúcsban végződnek. Nyár elején vagy közepén virágzik, az apró, illatos, rózsaszínes-mályvaszín (néha fehér) virágok ernyővirágzatot alkotnak. A virágokat öt, visszahajló sziromlevél és egy kiemelkedő központi koronarész jellemzi. A virágok hímnősek, a növény öntermékeny, méhek, lepkék, bogarak porozzák be. 12 cm hosszú zöld toktermése megérve felhasad, és ezüstfehér repítőszőrös, világos- vagy sötétbarna, lapos magvakat bocsát útjára.[5] Évelő növény, Magyarországon takarás nélkül is áttelel.[6]
Ökológiája
[szerkesztés]Csigák tápláléknövénye.
Felhasználása
[szerkesztés]A hússzínű selyemkóró gyökéréből főzött tea féregűző, szélhajtó, vízhajtó, hánytató, erős hashajtó és étvágyfokozó hatású.[7][8][9][10] A gyökér forrázatából erősítő fürdő is készíthető.[10] A szár „kérgéből” jó minőségű fonál nyerhető, zsinegnek, de ruha anyagának is felhasználható.[11] A mag héját párnák, vízlepergető tulajdonsága miatt pedig mentőmellények tömőanyagaként is felhasználják.[12][13]
Galéria
[szerkesztés]-
Virágai közelről -
Virágai a nektárt fogyasztó Sphex ichneumoneus kaparódarázzsal -
A szárból eredő levelek -
Toktermése pompás királylepke hernyójával
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 225., 307. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ http://plants.usda.gov/java/profile?symbol=asin
- ↑ Foster, Steven; Caras, Roger A.. A field guide to venomous animals and poisonous plants, North America, north of Mexico. Boston: Houghton Mifflin, 122. o. (1994. november 14.). ISBN 9780395936085
- ↑ ITIS Standard Report Page: Asclepias incarnata
- ↑ Archivált másolat. [2009. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
- ↑ [1]
- ↑ Grieve. A Modern Herbal. Penguin 1984 ISBN 0-14-046-440-9
- ↑ Usher. G. A Dictionary of Plants Used by Man. Constable 1974 ISBN 0094579202
- ↑ Foster. S. & Duke. J. A. A Field Guide to Medicinal Plants. Eastern and Central N. America. Houghton Mifflin Co. 1990 ISBN 0395467225
- ↑ a b Moerman. D. Native American Ethnobotany Timber Press. Oregon. 1998 ISBN 0-88192-453-9
- ↑ Whiting. A. G. A Summary of the Literature on Milkweeds (Asclepias spp) and their utilization
- ↑ Buchanan. R. A Weavers Garden.
- ↑ Hill. A. F. Economic Botany. The Maple Press 1952
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Asclepias incarnata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
