Halmay Zoltán | |
![]() | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1881. június 18. |
Születési hely | Magasfalu, Magyarország |
Halálozási dátum | 1956. május 20. (74 évesen) |
Halálozási hely | Budapest, Magyarország |
Állampolgárság | magyar |
Versenyzői adatok | |
Versenyszám | gyors |
Klub | Magyar UE (1896–) MTK (1904–) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Halmay Zoltán témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Halmay Zoltán erdőtelki (A Pozsony megyei Magasfalu melletti Dubrava tanyán, 1881. június 18. – Budapest, 1956. május 20.) kétszeres olimpiai bajnok magyar úszó.
A család egy ideig Egyházszegen élt. 1891-ben költöztek Budapestre a Pipa utcába. Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél kialakított uszodában tanult meg úszni. 1896-tól a MÚE (Magyar Úszó Egyesület) versenyzője volt. Egy év múlva 1 mérföldön lett magyar bajnok. Nemzetközi szintű eredményeit úszásban érte el. Az úszás mellett futballozott, vízilabdázott, atletizált, evezett. Gyorskorcsolyázásban 5000 méteren magyar bajnokságot is nyert. Az 1900-as olimpiáról három éremmel tért haza. A Hajós Alfréd révén ismertté vált és „magyar tempó” néven emlegetett úszóstílus, a váltott karú, lábmunka nélküli gyorsúszás, legeredményesebb képviselője volt.[1]
Az 1904-es olimpiára két magyar úszó indulását (Halmay és Kiss Géza) engedélyezték. De később, a Kiss utazására szánt pénzből egy kísérő költségeit fedezték volna. A sportolók egyesületüktől, a MUE-tól várták, hogy lépjenek fel a döntés ellen. Ez nem történt meg, így Halmay és Kiss az MTK-ba igazoltak, melynek vezetője Brüll Alfréd fedezte Kiss olimpiai szereplését.
Továbbfejlesztette a váltott karú, lábmunka nélküli gyorsúszási technikát – a magyar tempót – amelyet Gräfl Ödön, magyar úszóbajnok fejlesztett ki. E technikával az 1904. évi nyári olimpiai játékokon két olimpiai bajnoki címet szerzett. Az 50 yardos döntőt holtverseny miatt kétszer teljesítette. Az MTK első olimpiai bajnoka volt. Ő lett a 100 méteres és a 220 yardos gyorsúszás első hivatalos világcsúcstartója is (1905, 100 m: 1:05.8 ; 1908, 220 yard: 2:26.8).
1908-ban az olimpián a magyar úszócsapat vezetője, edzője és versenyzője is volt. Itt két ezüstérmet szerzett.
Utolsó alkalommal 1910-ben versenyzett. Még aktív úszóként 1908-tól 1910-ig, majd később 1919-től 1928-ig a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya volt.[2]
A naganói olimpiára és a későbbiekben is a Szlovák Olimpiai Bizottság által szerkesztett kiadványokban Halmayt valamint Prokopp Sándort és más magyar olimpikonokat szlovákként tüntették fel. A NOB állásfoglalása szerint a versenyzők magyar színekben, Magyarországnak nyerték olimpiai érmeiket.[3]
A Belvárosi Reáliskola tanulója volt. 1910-től újságírással (Versenylap) foglalkozott. Később a Dohányjövedék központ tisztviselője majd igazgatója volt. 1937-ben a Hungária Gumitextilgyár igazgatója lett. Utolsó éveiben Parkinson-kórban szenvedett. Az amerikai úszószövetségtől és korábbi ellenfelétől, Charles Danielstől kapott gyógyszereket betegségére.
1996-ban Szombathelyen alakult meg a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület. Az ő kezdeményezésükre szülőhelyén háromnyelvű emléktáblát állítottak Halmay emlékére. 2000-ben Hódmezővásárhelyen iskolát neveztek el Halmayról, de későbbi iskolaegyesítések után nevét elhagyták az intézet nevéből. Az iskolában 2000-ben egy Halmayt ábrázoló domborművet avattak fel.