Hanaoka Szeisú | |
Hanaoka Szeisú, 19. századi orvos | |
Született | 1760.október 23.[1] Hirajama, Vakajama prefektúra, Japán |
Elhunyt | 1835. november 21. (75 évesen) Japán |
Állampolgársága | japán |
Nemzetisége | japán |
Foglalkozása | orvos |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanaoka Szeisú témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hanaoka Szeisú (華岡青洲, Hepburn: Hanaoka Seishū; Hirajama, Vakajama prefektúra, 1760. október 23. – 1835. november 21.) Edo-kori japán orvos volt, aki ismerte a kínai gyógyfüveket, illetve kitanulta a nyugati orvosi technikákat egy orvosi könyvön, a rangakun keresztül, melybe holland és más, nyugati módszereket jegyeztek fel. Ő volt az első orvos a világon, aki általános érzéstelenítést alkalmazott a betegein.
Kiotóban tanult orvoslást, majd Vakajama prefektúrában helyezkedett el, közel Oszakához. Tanulmányai során a hagyományos japán orvoslást, illetve az európai orvoslást is megismerte. Mivel ebben az időszakban zárt volt az ország a Tokugava-sógunátus által, Hanaoka és a többi orvos korlátozott mennyiségben juthatott hozzá a nyugati orvosi könyvekhez.
Hanaoka népszerű volt technikája miatt melyben keverte a holland és a japán elemeket, valamint ő mutatta be és terjesztette el a modern műtéti technikákat Japánban.[2] Sikeresen végzett hólyagkő, vízsérv és végbélsipoly műtéteket, volt hogy plasztikai műtéteket is vállalt. Ő volt a világon az első orvos aki általános érzéstelenítést alkalmazott betegen, illetve ő volt az aki abban az időben képes volt mellrákot és szájrákot műteni, üszkös csontot eltávolítani és végtagokat amputálni.[2]
Hua Tuo (華佗; i.sz. 140-208 körül) kínai orvos volt a 2. századi Kínában. A Hou Han su és a Három királyság története szerint Hua Tuo általános érzéstelenítést használt betegein beavatkozásai alatt egy általa kifejlesztett formulával, melyben bort és bizonyos gyógynövények kivonatait keverte össze. A kivonatot mafeiszannak nevezte el, a ma (麻, jelentése kannabisz, kender), fei (沸, jelentése forralni) és a szan (散, jelentése feltörni, por alapú gyógyszer) szavakból.[3] Források alapján ezt a keveréket használta számos, fontos műtétjéhez, úgy mint üszkös belső szervek eltávolítása.[3][4][5] Műtét előtt a beteggel megitatta a keveréket amely egyfajta ájultságot, öntudatlanságot illetve bénultságot okozott.[3]
A keverék pontos tartalmát nem ismerjük, mivel halála előtt elégette az ezt tartalmazó kéziratot minden más, tudását tartalmazó kéziratával együtt.[6] A por összetétele sem a Három királyság történetében, sem a Hou Han su-ban nincs említve, tekintve, hogy a konfuciánus Kínában a műtétet, mint gyógyítást testcsonkításként kezelték. Emiatt Hua Tuo halála után senki más nem végzett műtétet az ősi Kínában.[3]
Sinológusok és tudósok máig próbálják kitalálni a por összetevőit, úgy gondolják a keverék a következő összetevőkből állhatott:[3][6][7][8]
Egyesek úgy gondolják, a keverék hasist[4] vagy ópiumot[9] is tartalmazott. Victor H. Mair szerint maga a mafei a morfium szó átirata.[10] Néhány szerző véleménye alapján Hua Tuo akupunktúrát használt fájdalomcsillapításra, a keveréknek pedig vagy nincs köze hozzá, vagy csupán kiegészítőként alkalmazta műtétei során.[11] Több orvos megpróbálta elkészíteni a gyógyfüvekből álló port, de egyszer sem jártak sikerrel, a szer hatástalan volt.[10][12]
Miután Hanaoka tudomást szerzett a keverék létezéséről, egy kérés alapján hozzálátott egy olyan formula elkészítéséhez, mely a mafeisanhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.[13] A kutatásban önkéntesen részt vett az orvos felesége is, azonban a mellékhatások következtében elvesztette látását. Több év kutatás és kísérletezés után létrehozott egy keveréket, melyet cúszenszánnak (Hepburn: tsūsensan; vagy más néven mafucu-szan; Hepburn: Mafutsu-san) nevezett el. Ez is, mint a Hua Tuo által készített por, különböző gyógynövények keverékét tartalmazta, melyek a következők:[14][15][16]
Vélhetően a keveréket pasztává őrölte, vízben felforralta, majd italként adta be a betegeinek. 2-4 óra után a betegek nem éreztek fájdalmat, majd öntudatlanságba kerültek. A szer mennyiségétől függően 6-24 órán keresztül voltak ájult állapotban. A cúszenszan aktív összetevői a szkopolamin, hioszciamin, atropin, akontin és az angelikotoxin. Megfelelő mennyiség bevitele után általános érzéstelenítést és a vázizomzat bénulását okozza.[16]
Sútei Nakagava(Hepburn: Shutei Nakagawa; 1773 – 1850), Hanaoka közeli barátja 1796-ban írt egy értekezést Majaku-ko (jelentése: narkotikus por; Hepburn: Mayaku-ko) címmel. Habár az eredeti irat 1867-ben egy tűzvészben megsemmisült, Hanaoka érzéstelenítés területén elért kutatásairól és eredményeiről számolt be.[17]
A szert tökéletesítése után Hanaoka egyből elkezdte használni betegein. Kan Aija (藍屋勘; Hepburn: Kan Aiya), egy 60 éves asszony az utolsó élő ember volt családjából, mivel mindenkivel mellrák végzett. 1804. október 13-án az orvos részleges masztektómiát hajtott végre az asszonyon a cúszenszan segítségével. Ez a műtét tekinthető az egyik első beavatkozásnak, melynél általános érzéstelenítést alkalmaztak.[13][15][18][19] Közel negyven év kellett ahhoz, hogy Crawford Long, georgiai orvos is használjon érzéstelenítőt.[20]
Hanaoka sikere hamarosan ismert lett, egész Japánból érkeztek betegek hozzá. 1835-ös halála előtt több, mint 150 mellrák műtétet hajtott végre.[13][19][21][22] Ezen kívül rengeteg embert tanított és sebészeti eszközöket is készített. Sebészeti technikája Hanaoka-módszerként terjedt el.[13]
Fontos megjegyezni, ezek nem nyomtatott könyvek, hanem japán szokásokhoz híven kézzel írt iratok. Diákjai szintén írtak róla szövegeket, később az orvos saját publikációit saját felhasználásra lemásolták.[2]
Hanaoka orvosi tanításai további nyolc könyvben is fennmaradtak, keletkezési dátumaik illetve szerzőik ismeretlenek:
Habár Hanaoka diákjai sokat tanultak tőle, ez nem volt hatással az általános érzéstelenítés elterjedésére a világon. A Tokugava-sógunátus 1854-ig megtiltotta, hogy publikálják eredményeit, csupán a tilalom feloldása után volt erre lehetőség. Ekkorra azonban már elterjedtek más módszerek, melyeket amerikai és európai tudósok, valamint orvosok fejlesztettek ki. A Japán Aneszteziológusok Társasága(Japan Society of Anesthesiologists) Hanaoka tiszteletére a csattanó maszlagot tervezte bele a logójába.
Hanaoka házát, mely szülőfalujában Naga-cso-ban(Kinokava, Vakajama) található, máig fenntartják mint kiállítási terület. Számos kiállítás megtalálható mind japán, mind angol nyelven. A ház szomszédságában egy ápolói főiskola található, emellett rengeteg orvos, nővér és ápoló teszi tiszteletét Hanaoka Szeisú munkássága előtt.
Arijosi Szavako (有吉 佐和子; Hepburn: Ariyoshi Sawako) japán írónő A Doktor Felesége (angol: The Doctor’s Wife, japán: 華岡青洲の妻) címmel írt regényt Hanaoka életéről, melybe kitalált konfliktust is beleszőtt a doktor anyjával és feleségével. A regényt Maszumura Jaszuzo (増村 保造; Hepburn: Masumura Yasuzo) rendezésével 1967-ben megfilmesítették Szeisú Hanaoka Felesége (華岡青洲の妻; Hepburn: Hanaoka Seishu no tsuma) címmel.