Hare psychopathy checklist

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Korunkbeli kutatásokban és klinikai gyakorlatban a Robert D. Hare által kidolgozott Psychopathy Checklist-Revised (PCL-R) a legelterjedtebben használt pszicho-diagnosztikai eszköz a pszichopata rendellenesség megállapítására, kimutatására.[1] Mivel az egyén pontszámának fontos következményei lehetnek a jövőjében és mivel ezek a következmények igen komoly károkhoz vezethetnek az életében, hogyha a tesztet rosszul értékelik ki, ezért Robert Hare szerint a tesztet csak akkor lehetne érvényesnek tekinteni, hogyha megfelelően képzett és tapasztalt szakértő végzi az értékelést ellenőrzött és előírt körülmények között.[2][3] Hare jogdíjat kap a teszt minden egyes ellenőrzött, hivatalos használata után.[4]

PCL-R Model a pszichopata rendellenességre

[szerkesztés]

A PCL-R egy 20 elemből álló klinikai értékelő skála (melyet pszichológusok vagy más szakértők használnak). A PCL-R minden egyes eleme egy 0-2 pontig terjedő skála, amik sajátos kritériumoknak felelnek meg, melyek aktákból és interjúkból származnak. A 0 érték azt jelenti, hogy az alanyra egyáltalán nem jellemző, az 1 azt, hogy némiképpen jellemző, a 2 pedig azt, hogy teljes mértékben. Az életstílus és bűnözői magatartás vizsgálata mellett a teszt még méri a rábeszélő képességet, felületes bájt, felsőbbrendűségi érzést, az ingerekre való igényt, beteges hazudozást, a biflázást, manipulálást, a megbánás hiányát, érzéketlenséget, gyenge viselkedési gátlást, lobbanékonyságot, felelőtlenséget, a saját tetteikért való felelősségvállalás megértésének hiányát és így tovább. Az elért pontszámokat arra használják, hogy megjósolják a bűnözési visszaesés kockázatát és a rehabilitációra való lehetőség mértékét.

A PCL-R jelenlegi kiadása hivatalosan 4 faktort különböztet meg (1a, 1b, 2a és 2b), melyeket faktoranalízis segítségével összegeznek a 20 megállapított elemnek megfelelően. Az előző kiadás 2 faktort tartalmazott. Az első faktor „mások önző, érzéketlen és bűntudat nélküli kihasználása”-ként van definiálva, a második faktor pedig „krónikusan labilis, antiszociális és szociálisan deviáns életvitel”-ként. Nagyon magas esélye van a bűnbe való visszaesésnek és igazán alacsony a valószínűsége a rehabilitációra való lehetőségnek azoknál, akik a PCL-R teszt alapján „pszichopaták”, habár a kezelésért folytatott vizsgálatok folyamatban vannak.

A PCL-R 1a és 1b faktora összefüggésben van a narcisztikus személyiségzavarral és a hisztrionikus személyiségzavarral. Kapcsolatban van az extrovertáltsággal és pozitív érzelmi tapasztalatokkal (izgatottság, éberség, határozottság – positive affect). Az első faktor, az úgynevezett fő személyiségvonásai a pszichopata személyiségnek.

A PCL-R 2a és 2b faktora nagyon erős összefüggésben van az antiszociális személyiségzavarral és a bűnözéssel, valamint kapcsolatban van a dühvel, bűnözési hajlammal és lobbanékony erőszakkal. A PCL-R célcsoportja elítélt bűnözőket tartalmaz. Az osztályzás, értékelés minősége függ attól, hogy mennyi háttérinformáció áll rendelkezésre és hogy az értékelendő személy mennyire nyitott, illetve őszinte.

Hare’s Checklist és más mentális rendellenességek

[szerkesztés]

A pszichopata rendellenesség (amit a PCL-R által állapítottak meg) negatív korrelációban van minden DSM-IV Axis I (DSM-IV: Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv a mentális rendellenességekhez – Axis I: klinikai rendellenességek, melyeket komoly mentális és tanulási zavarok jellemeznek) rendellenességgel, kivétel a pszichoaktív szerek használatát (substanse abuse). A legnagyobb kapcsolat a pszichopata rendellenesség és az antiszociális személyiségzavar között figyelhető meg.

Első faktor: Személyiség „agresszív nárcizmus”

  • Felületesség/rábeszélőképesség/felületes báj
  • Felsőbbrendűségi érzés
  • Beteges hazudozás
  • Fortélyosság/ravaszság/manipuláció
  • Megbánás és bűntudat hiánya
  • Sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak)
  • Érzéketlenség/empátia hiánya
  • A saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya

Második faktor: Esetleírás „Szociálisan deviáns életvitel”

  • Ingerekre való igény/hajlam az unalomra
  • Élősködő életvitel
  • Gyenge viselkedési gátlás
  • Reális hosszú távú célok hiánya
  • Lobbanékonyság
  • Felelőtlenség
  • Fiatalkori bűnözés
  • Korai viselkedési problémák
  • Feltételes szabadlábra helyezés visszavonása

Jellemzők, melyek egyik faktorral sem függnek össze

  • Szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek
  • Sok rövid házastársi kapcsolat
  • Büntetőjogi sokszínűség

Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület (American Psychiatric Association – APA) hivatalos álláspontja szerint, mely a DSM-IV-TR-ban jelent meg, a pszichopata és a szociopata elnevezések helytelenek. A WHO-nak (World Health Organization) különböző az álláspontja, melyet az ICD-10-ben (International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems) közöltek, miszerint a pszichopata rendellenesség és az antiszociális személyiség (antisocial/asocial/amoral personality) szinonimák a disszociális személyiségzavarra (dissocial/antisocial personality disorder).

A laikusok és szakértők között sok vita van a „pszichopata”, a „szociopata”, az antiszociális személyiségzavar, az ICD-10 diagnózis és a disszociális személyiségzavar közötti különbségről és azok jelentéséről. Hare szerint a pszichopata rendellenesség egy szindróma, amire másként kéne tekinteni, mint a DSM-IV által meghatározott antiszociális személyiségzavarra még akkor is, ha az antiszociális személyiségzavar és a pszichopata személyiség DSM-IV-ben egyenlőként van definiálva.[5] Azonban, azok akik a DSM-IV-t készítették, úgy érezték, hogy túl nagy lehetősége van a szakértőnek a szubjektivitásra, mikor meghatároznak olyan dolgokat, mint bűntudat és bűn; ennek következtében a DSM-IV munkacsoport úgy határozott, hogy ragaszkodnak a megfigyelhető viselkedéshez, nevezetesen a szociálisan deviáns viselkedésformákhoz.

Ennek eredményeként, az antiszociális személyiségzavar olyan valami, ami a “bűnözők többségével összehozható”.[6] Hare azt mondja, hogy a bebörtönzött bűnözők 80-85%-a megfelel az antiszociális személyiségzavar előfeltételeinek, amíg mindössze 20%-uk minősíthető a Hare Psychopathy Checklist által definiált pszichopatának.[7] Ez a 20%, Hare szerint, felelős a legkomolyabb bűntettek elkövetésének feléért, beleértve a folyamatos és ismételt nemi erőszakot elkövetők felét is. Az FBI jelentések szerint 1992-ben a rendőrgyilkosságok 44%-át pszichopaták követték el.[8]

Egy másik tanulmányban - amely a PCL-R-t használja, hogy megvizsgálja a kapcsolatot az antiszociális személyiségzavar és az öngyilkossági hajlam között – kiderült, hogy az öngyilkossági hajlam erősen korrelál a PCL-R második faktorával (amely az antiszociális devianciát tükrözi) és egyáltalán nem korrelál a PCL-R első faktorával (amely a narcisztikus személyiségzavart tükrözi). Ennek tudatában az antiszociális személyiségzavar kapcsolódik a második faktorhoz, amíg a pszichopata személyiség mindkét faktorhoz kapcsolódik, ami alátámasztja Hervey Cleckley állítását, miszerint a pszichopata személyiség mentes az öngyilkossági hajlamtól. Másfelől az emberek, akiknek antiszociális személyiségzavaruk van igen nagy számban követnek el öngyilkosságot.[9]

Mivel a pszichopaták tetteikkel kárt okoznak, ezért feltételezhető, hogy érzelmileg nem kötődnek azokhoz az emberekhez, akiket bántanak, akárhogyan is, a PCL-R Checklist szerint a pszichopatákat az sem érdekli, hogy hogyan bánnak saját magukkal. Gyakran elmulasztják, hogy módosítsák a viselkedésüket aszerint, hogy meggátolják önmagukat a jövőbeli maradandó kényelmetlenségektől.

A gyakorlatban a pszichiáterek ritkán kezelnek úgy pszichopata rendellenességgel élőket, hogy meg vannak róla győződve, hogy kezelhetetlenek és hogy semmilyen bizonyított beavatkozás nincsen, ami hatékony lenne.[10] Angliában és Walesben a disszociális személyiségzavar diagnózisa létjogosultságot biztosít arra, hogy az illetőt pszichiátriai intézetbe zárják, ha komoly bűncselekményeket követett el, de mivel ezek ez egyének bomlasztóan hatnak más páciensekre és egyáltalán nem fogékonyak a kezelésekre, ezért a börtönökben ez az alternatíva nem gyakran használatos.[11]

Mivel az egyén pontszámának fontos következményei lehetnek a jövőjében és mivel ezek a következmények igen komoly károkhoz vezethetnek az életében, hogyha a tesztet rosszul értékelik ki, ezért Robert Hare szerint a tesztet csak akkor lehetne érvényesnek tekinteni, hogyha megfelelően képzett és tapasztalt szakértő végzi az értékelést ellenőrzött és előírt körülmények között.[2][3]

Hare azt akarja, hogy a DSM és az ICD egyedülállő rendellenességként jegyezze a pszichopata személyiségzavart, mondva nem teljesen ugyanaz,[2] mint az antiszociális személyiségzavar és a disszociális személyiségzavar. Mindkét szervezet álláspontja szerint a kifejezések szinonimák.

Egyesek manipulatív készsége merész vezetői képességet jelent.[12] Vitatott, hogy a pszichopata rendellenesség adaptív nagyon versengő környezetben, mert ez eredményt hoz mind az egyénnek, mind a közösségnek,[13][14][15] vagy gyakran kis politikai csoportoknak, akiket képviselnek.[16] Akárhogyan is, ezek az egyének gyakran okoznak hosszútávú károkat családtagjaiknak, munkatársaiknak, vagy a szervezetnek, aminek dolgoznak a manipulatív, hamis, sértegető és tisztességtelen viselkedésükkel, összességében bárkinek, akikhez bárhogy hozzáférnek.[17]

Hare úgy jellemzi az embereket, akiket pszichopatáknak nevez, hogy „fajon belüli ragadozók,[18][19] akik meggyőző- és manipulatív képességüket, a megfélemlítés módszerét, a szexet és az erőszakot használják, hogy úrrá legyenek másokon[20][21][22] és kielégítsék a saját önző szükségleteiket. Lelkiismeret és megbánás nélkül veszik el, amit akarnak, csinálják, amit akarnak; a szociális normák és elvárások megsértése bűntudat nélkül.”[3]

PCL-R Faktorok

[szerkesztés]

A PCL-R korai faktoranalízise azt mutatja, hogy a teszt két részből áll.[23] Az első faktor a pszichopaták emberekkel való kapcsolatát és az érzelmi deficiteket mutatja meg (felületesség, felületes báj, manipulatív viselkedés, empátia hiánya), amíg a második faktor az antiszociális személyiségzavarral kapcsolatba hozható tüneteket (bűnözői sokszínűség, lobbanékonyság, felelőtlenség, gyenge viselkedési gátlás, fiatalkori bűnözés).[23]

A két faktort azok találták ki, akik azt a teóriát követik, hogy minél több különböző korrelációt kimutassanak. Az első faktor kapcsolatban van a narcisztikus személyiségzavarral,[23] sekélyes aggodalommal,[23] az empátia hiányával,[24] alacsony stresszes reakciókkal[25][25] és az alacsony öngyilkossági kockázattal, de a magas teljesítési kényszerrel és a jóléttel, kényelemmel is.[25] Eközben a látens vonás elmélet (- item response theory) használatával kielemzett női bűnözők PCL-R pontszáma azt mutatja, hogy az első faktor elemei sokkal fontosabbak, ha nőkben akarjuk mérni, és általánosítani a pszichopata személyiségzavart.[26]

Ennek ellenére a második faktort úgy találták, hogy kapcsolatban van az antiszociális személyiségzavarral,[23] a szociális devianciával,[23] a sensation seeking skálával,[23] az alacsony szocio-ekonomikus státusszal[23] és az öngyilkosságra való magas hajlammal.[25] Mindezek ellenére a két faktor nagyon erősen összefügg[23] és elég biztosan előrejelzik, hogy az eredmények egy közös rendellenességből származnak.[27] Akárhogyan is, a kutatások megbuktak abban a témában, hogy a két faktort női alanyokból álló mintában is replikálják.[28]

Mostani statisztikai értékelésekhez Cooke és Michie[29] a CFA-t (confirmatory factor analysis) használják, melynek segítségével kimutattak egy három faktoros szerkezetet, amely olyan elemeket tartalmaz, amik a második faktorból valók, és szigorúan összefüggnek az antiszociális viselkedéssel (bűnözői sokszínűség, fiatalkori bűnözés, feltételes szabadlábra helyezés visszavonása, korai viselkedési zavarok és gyenge viselkedési gátlás), ezeket az elemeket vették ki a végső modellből. A maradék elemeket három faktorba osztották: Arrogáns és Megvezető Interperszonális Stílus, Abnormális Érzelmi Tapasztalat, és Impulzív és Felelőtlen Viselkedési Stílus.[29]

A PCL-R teszt legújabb kiadásához Hare hozzáadott egy negyedik antiszociális viselkedési faktort, amely tartalmazza a második faktor elemeit, nem úgy mint Cooke és Michie modellje.[30] Hare modellje feltételezi, hogy a pszichopata rendellenességet ezek a különböző, de összefüggő faktorok határozzák meg.[31]

Cooke és Michie három faktoros modelljének súlyos statisztikai és – pl: ténylegesen 10 faktort tartalmaz és lehetetlen eredmények születnek (negatív varianciák) – elvi hibái vannak. Hare és munkatársai publikáltak egy részletes kritikát Cooke és Michie modelljéről.[32] Az új bizonyíték, amely az elem számokból és eltérő mérési eredményekből származik, a 4 faktoros modellt támogatja,[33] amely az Interperszonális, Érzelmi, Életviteli és az Antiszociális elemekből áll.

Diagnosztikai kritérium és a PCL-R kiértékelése

[szerkesztés]

A pszichopata személyiség meglétét leggyakrabban a PCL-R teszttel állapítják meg,[34] ami egy 20 elemből álló klinikai értékelő skála. Minden eleme a tesztnek egy három pontos (0, 1, 2) skálán értékelendő, ez mindkét faktorban megtalálható. A második faktor a düh, aggodalom, megemelkedett öngyilkossági kockázat, bűnözői hajlam és a lobbanékony erőszak mérésével hozható kapcsolatba.

Ezzel ellentétben a második faktor az extrovertáltság és az érzelmi tapasztalatok mérésével hozható kapcsolatba. Az első faktor, az úgynevezett fő személyiségvonásai a pszichopata személyiségnek. Egy pszichopata mindkét faktoron magas pontszámot fog elérni, viszont egy antiszociális személyiségzavarral diagnosztizált személy csak a második faktoron.[35]

Esettanulmányozás és interjúk készítése is használatos, amikor a tesztet készítik és analizálják.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Leam Craig, Kevin Browne, Anthony R. Beech (2008) Assessing Risk in Sex Offenders p. 117 John Wiley and Sons, ISBN 0470018984
  2. ↑ a b c Hare, R. D. (2003). Manual for the Revised Psychopathy Checklist (2nd ed.). Toronto, ON, Canada: Multi-Health Systems.
  3. ↑ a b c Hare, R. D., & Neumann, C. N. (2006). The PCL-R Assessment of Psychopathy: Development, Structural Properties, and New Directions. In C. Patrick (Ed.), Handbook of Psychopathy (pp. 58-88). New York: Guilford.
  4. ↑ Carey, Benedict. „Legal Fight Delays Paper on Psychopathy Scale 3 Years”, The New York Times, 2010. június 11. 
  5. ↑ Hare, R. D. Psychopathy and Antisocial Personality Disorder: A Case of Diagnostic Confusion, Psychiatric Times, February 1996, XIII, Issue 2 Accessed June 26, 2006
  6. ↑ Hare, Robert D. Without Conscience: The Disturbing World of Psychopaths Among Us, (New York: Pocket Books, 1993) pg 25.
  7. ↑ Rutherford MJ, Cacciola JS, Alterman AI (1999). „Antisocial personality disorder and psychopathy in cocaine-dependent women”. The American Journal of Psychiatry 156 (6), 849–56. o. PMID 10360122. 
  8. ↑ Hare, Robert D. Without Conscience: The Disturbing World of Psychopaths Among Us, (New York: Pocket Books, 1993) pg 25-30.
  9. ↑ Verona E, Patrick CJ, Joiner TE (2001). „Psychopathy, antisocial personality, and suicide risk”. Journal of Abnormal Psychology 110 (3), 462–70. o. DOI:10.1037/0021-843X.110.3.462. PMID 11502089. 
  10. ↑ The Treatment of Psychopathic and Antisocial Personality Disorders: A Review - Jessica H Lee, BSc., MSc., M.Phil. Archiválva 2013. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Clinical Decision Making Support Unit, Broadmoor Hospital
  11. ↑ Paul Harrison & John Geddes. Lecture Notes: Psychiatry. Blackwell Publishing, 163–165. o. (2005. július 18.). ISBN 9781405118699 
  12. ↑ Hercz, R 'Psychopaths among us.' 2001 Elérve innen:
  13. ↑ Babiak, P. Psychopathic manipulation in organizations: Pawns, patrons, and patsies
  14. ↑ D. J. Cooke, Rache 71-99, lizbet1998
  15. ↑ A. E. Forth, J. P. Newman, & R. D. Hare (Eds.), Issues in criminological and legal psychology: No. 24, International perspective on psychopathy (pp. 12-17). Leicester, UK: British Psychological Society. 1996
  16. ↑ Mealey. L. 'The Sociobiology of Sociopathy: An Integrated Evolutionary Model' Elérve innen: [1]
  17. ↑ Babiak, P. From darkness into the light: Psychopathy in industrial and organizational psychology. In Herve, H. & Yuille, J.C. (Eds.), The Psychopath: Theory, Research and Practice. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates. 2007
  18. ↑ Ochberg FM, Brantley AC, Hare RD, et al. (2003). „Lethal predators: psychopathic, sadistic, and sane”. International journal of emergency mental health 5 (3), 121–36. o. PMID 14608825. 
  19. ↑ Simon, R. I. Psychopaths, the predators among us. In R. I. Simon (Ed.) Bad Men Do What Good Men Dream (pp. 21-46). Washington: American Psychiatric Publishing, Inc.1996
  20. ↑ D. J. Cooke, A. E. Forth, & R. D. Hare (Eds.), Psychopathy: Theory, research, and implications for society Dordrecht, The Netherlands: Kluwer
  21. ↑ Heilbrun, K. Violence risk: From prediction to management. In D. Carson & R. Bull (Eds.), Handbook of psychology in legal contexts, 2nd edition (pp. 127-142). New York: Wiley 2003
  22. ↑ Harris, G. T., Rice, M. E., & Lalumiére, M. Criminal violence: The roles of psychopathy, neurodevelopmental insults, and antisocial parenting. Criminal Justice and Behavior, 28(4), 402-426 2001.
  23. ↑ a b c d e f g h i Harpur, T. J., Hare, R. D., & Hakstian, A. R. (1989). „Two-factor conceptualization of psychopathy: Construct validity and assessment implications.”. Psychological Assessment 1 (1), 6–17. o. DOI:10.1037/1040-3590.1.1.6. 
  24. ↑ Zagon, I. K., & Jackson, H. J. (1994). „Construct validity of a psychopathy measure.”. Personality and Individual Differences 17 (1), 125–135. o. DOI:10.1016/0191-8869(94)90269-0. 
  25. ↑ a b c d Verona, E., Patrick, C. J., & Joiner, T. E. (2001). „Psychopathy, Antisocial Personality, and Suicide Risk”. Journal of Abnormal Psychology 110 (3), 462–470. o. DOI:10.1037/0021-843X.110.3.462. PMID 11502089. 
  26. ↑ Hare, R.D. (2003). Psychopathy checklist-revised technical manual, 2nd ed. Toronto: Multihealth Systems, Inc.
  27. ↑ Cooke, D. J., Kosson, D. S., & Michie, C. (2001). „Psychopathy and ethnicity: Structural, item and test generalizability of the Psychopathy Checklist-Revised (PCL-R) in caucasian and African American participants”. Psychological Assessment 13 (4), 531–542. o. DOI:10.1037/1040-3590.13.4.531. PMID 11793896. 
  28. ↑ Salekin, R. T., Rogers, R., & Sewell, K. W. (1997). „Construct validity of psychopathy in a female offender sample: A mutlitrait-multimethode evaluation”. Journal of Abnormal Psychology 106 (4), 576–585. o. DOI:10.1037/0021-843X.106.4.576. PMID 9358688. 
  29. ↑ a b Cooke, D. J., & Michie, C. (2001) (2001). „Refining the construct of psychopathy: Towards a hierarchical model”. Psychological Assessment 13 (2), 171–188. o. DOI:10.1037/1040-3590.13.2.171. PMID 11433793. 
  30. ↑ Hare, R. D.. Manual for the Hare Psychopathy Checklist - Revised.. Multi-Health Systems (2003) 
  31. ↑ Cooke, D. J., Michie, C., & Skeem, J. L. (2007) (2007). „Understanding the structure of the Psychopathy Checklist - Revised: An exploration of methodological confusion”. British Journal of Psychiatry 190 (suppl. 49), s39-s50. o. DOI:10.1192/bjp.190.5.s39. PMID 17470942. 
  32. ↑ Hare, R. D., & Neumann, C. S. (2008). „Psychopathy as a clinical and empirical construct”. Annual Review of Clinical Psychology 4 (1), 217–246. o. DOI:10.1146/annurev.clinpsy.3.022806.091452. 
  33. ↑ Neumann, C. S. (2007). „Psychopathy”. British Journal of Psychiatry 191 (Oct), 357–358. o. DOI:10.1192/bjp.191.4.357a. PMID 17906249. 
  34. ↑ Hare, 1991
  35. ↑ Davison, G.C., Neale, J.M., Blankstein, K.R., & Flett, G.L. (2002). Abnormal Psychology. (Etobicoke: Wiley)

További olvasmányok

[szerkesztés]
  • Hare, R. D. (2003). "The Psychopathy Checklist—Revised, 2nd Edition." Toronto: Multi-Health Systems.
  • Hare, R.D. (1980). "A research scale for the assessment of psychopathy in criminal populations." Personality and Individual Differences. 1, 111-120.
  • Hill, C. D., Neumann, C. S., & Rogers, R. (2004). "Confirmatory Factor Analysis of the Psychopathy Checklist: Screening Version (PCL:SV) in Offenders with Axis I Disorders." Psychological Assessment, 16, 90-95.
  • Vitacco, M. J., Neumann, C. S.,& Jackson, R.(2005). "Testing a four-factor model of psychopathy and its association with ethnicity, gender, intelligence, and violence." Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73, 466-76.
  • Vitacco, M. J., Rogers, R., Neumann, C. S., Harrison, K., & Vincent, G. (2005). "A comparison of factor models on the PCL-R with mentally disordered offenders: The development of a four factor model." Criminal Justice and Behavior, 32, 526-545.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]