Hegyháthodász | |||
Evangélikus harangtorony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Körmendi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kercsmár Kálmán (független)[1] | ||
Irányítószám | 9915 | ||
Körzethívószám | 94 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 152 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 19,93 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,08 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 56′ 01″, k. h. 16° 39′ 26″46.933590°N 16.657200°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 01″, k. h. 16° 39′ 26″46.933590°N 16.657200°E | |||
Hegyháthodász weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyháthodász témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hegyháthodász (németül Hodis) község Vas vármegyében, a Körmendi járásban, a Kemenesháton.
Vas vármegye déli határszélén, Körmendtől 10 kilométerre délkeletre fekszik. Megközelíthető a 76-os főútról, mintegy 1,5 kilométeres letéréssel. Közigazgatási területének északi részét érinti a Vasvár-Hegyhátsál között húzódó 7441-es út is.
Hodász nevű település első fennmaradt okleveles említését 1221-ből ismerjük. A megtalált „első” okleveles említéstől visszamenőlegesen a település akár 2-300 éve tartó folyamatos létét feltételezhetjük.
A településszerkezet kialakulásáról régi térképek tudósítanak. A tágabb közlekedésföldrajzi összefüggésekből kiderül, hogy a mai Hegyháthodász kialakulásánál a Körmend-Zalaegerszeg összekötő út játszotta a legfontosabb szerepet. Elgondolkodtató a mai szőlőhegy Király-hegy elnevezése. Tudjuk, hogy a település lakói legkorábban királyi szolgálónépek voltak, aki hód vadászattal foglalkoztak (a hódot részben prémje, részben pedig a belőle nyerhető illatszer alapanyag miatt vadászták) A szomszédos Halastón 1266. augusztus 20-án V. István, Mizdón pedig 1277. augusztus 20-án IV. László király keltezett oklevelet. Utóbbi neve „mézadó” jelentésű, ami méz, illetve méhsör előállításával foglalkozó szolgáltatókra utal. Tehát Hodász közvetlen környékén a kora Árpád korban a királyi udvari szervezethez tartozó népek laktak.
Ma is élő helynév a „Katonák útja”. Hosszú szakaszon ez alkotja ma is a falu határát, ami önmagában is jelzi, hogy igen régi útról van szó, ha már a középkori faluhatár is hozzá igazodott. A „Katonák-útja” Itáliát kötötte össze, ahol „strada Ungarororum”-nak is nevezték, Székesfehérvárral. A hosszú szakaszokon nyílegyenes utat úgy jelölték ki, hogy lehetőleg elkerülje a településeket, ezáltal lehetővé téve rajta a rajta vonuló katonák, és kereskedők gyors haladását.
Hodasz a 13. században kerülhetett magánkézre. Kőszegi István 1273-ban Nádasd nembeli Itelemér fia Imrének, a Nádasdiak ősének adta. Az ő leszármazottai, rokonai és jogutódai örökölték az egész feudális korban.
A település határában mára elpusztult (ún. elpusztásodott) településekről is tudunk. Ezek Gérnyi (1293) és Kabahegy (1410). Mindkettőt a ma is létező helynevek alapján lehet nagyjából lokalizálni. Az előbbi a Körmend- Zalaegerszeg főút mentén lehetett, talán a mai szőlőhegy térségében, az utóbbi neve Kapa-hegy alakban maradt fenn a falutól délre, helyén jelenleg erdő található.
Az ismert történeti demográfiai számadataink segítségével képet alkothatunk a lakosság mennyiségi változásairól, ami természetesen kihatott a település belterületének növekedésére is. A legkorábbi megbízható adataink 1549-ből származnak. Ekkor Hodászon mintegy 150 lakóval számolhatunk. A személyre szólóan pontos első magyarországi népszámlálás adatsora 1787-ből áll rendelkezésünkre, ekkor Hodásznak 218 lakosa volt (összesen 34 lakóházban). A 19. században és a 20. század első felében dinamikus népességgyarapodás zajlott. 1910-ben 403, míg 1933-ban már 470 lakost írtak össze. Ez a trend a II. világháborút követő társadalmi, gazdaság-és településföldrajzi változások következtében azonban radikális népességcsökkenésbe csapott át, 1993-ban a statisztika már csak 209 lakost regisztrálhatott (119 lakásban). A lakosságszám a mélypontot 1999-ben érte el, amikor a településen csak 174-en éltek. Jelenleg a településnek 195 lakosa van.[3]
A településen 2016. április 24-én időközi polgármester-választást tartottak,[11] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
Hegyháthodász címere ún. „beszélő” címer, vagyis névcímer, mely címereket értékes címerként tart számon a heraldika. A hódnak és a hegyhátot jelképező hármashalomnak a megjelenítése a pajzson eredményezi mindezt. A hármashalom zöld mezejében lebegő helyzetű, jobbra forduló aranyhód jelképezi a címerben a község korai történelmét, mivel a község legkorábbi lakói királyi hódvadászok voltak.
A címer fő címerképe a község jellegzetes építménye a harangtorony. A szakrális építészetben a földitől az isteni felé való emelkedés fokozatait jelöli. Harangja Krisztus eljövetelét jelzi az eucharisztiában. A harangszó isten hangjaként az áldás továbbítója.
Az őzbakok utalnak a környék nagyvadállományára, de mögöttes szimbólumértékük is van, amely megegyezik a szarvasokra vonatkozó jelképértelmezéssel. Vallásos jelképként érthetjük: „ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik lelkem hozzád, Istenem” – mondja a zsoltár, amelynek szövegét már az őskeresztények idején a kereszténységre vonatkoztatták. Az őzek a harangtorony két oldalán az őrállatok szerepét is betöltve, szintén a vallásos hitüket megőrző lakosságot szimbolizálják.
A heraldikai mázak és színek szimbolikus jelentéstartalmat hordoznak.
Kék (Jupiter) az elvhűség, állhatatosság, ellenálló képesség, bizalom.
Arany (Nap) az értelem és hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség.
Zöld (Vénusz) a szabadság, szeretet, szépség, örökkévalóság, remény.[14]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 160 | 163 | 166 | 167 | 144 | 156 | 152 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76,3%-a magyarnak, 0,6% németnek, 0,6% cigánynak mondta magát (23,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 19,5%, református 3%, evangélikus 41,4%, felekezet nélküli 3,6% (32,5% nem nyilatkozott).[15]