Heleioporus inornatus | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Heleioporus inornatus Lee & Main, 1954 | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Heleioporus inornatus témájú rendszertani információt. |
A Heleioporus inornatus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Heleioporus nembe tartozó faj.
Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának délnyugati részén, a Darling-hegység mentén, 150–600 m-es tengerszint feletti magasságban honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 71 000 km².
Élőhelye homokos talajú, tőzeges, savas kémhatású mocsarak, ahol a domináns növényzetet a Xanthorrhoea nevű fűfafélék alkotják. Párjukat a nőstények választják, akik a hím által ásott üregekben párzanak. A nőstény az üregben készített habágyba 100–250 petét rak. Az üregekből az esőzések mossák ki az ebihalakat, akik így a vízfolyásokba jutnak.[1]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési tartományán belül több védett terület is található.