Hellasz (Shelley)

Hellasz
Az első kiadás címlapja
Az első kiadás címlapja
SzerzőPercy Bysshe Shelley
Eredeti címHellas
Megírásának időpontja1821
Első kiadásának időpontja1822
Nyelvangol
Témakörgörög szabadságharc
Műfajdrámai költemény

Hellasz Percy Bysshe Shelley 1821-ben írt drámai költeménye, amely „az emberiség ujjongását fejezte ki, Hellasz és a szabadság újjászületésén.”[1]

Keletkezése

[szerkesztés]

Shelley a darabot Pisában írta, azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön a görög szabadságharc ügyének.[2] Mintája Aiszkhülosz Perzsák című tragédiája volt;[1] megírásához felhasználta a korabeli hírlapok tudósításait.[3] A mű ajánlása Aléxandrosz Mavrokordátosz(wd) görög politikusnak szól, akivel a költő pisai tartózkodása során ismerkedett meg, és akivel folyamatosan megtárgyalták a görögországi eseményeket.[4]

Shelley 1821. november 11-én küldte el a művet kiadójának, Charles Ollier-nek,(wd), és sürgette, hogy mielőbb jelentesse meg a művet, de Ollier félt, hogy a költemény egyes eszméi túl radikálisnak hatnak az 1820-as évek Angliájában.[4][5] Végül öt hónap múlva, 1822-ben jelent meg;[5] ez volt Shelley életében kiadott utolsó műve.[2]

Tartalma

[szerkesztés]
„A nagy kor újra ránk köszönt,
Aranykor jő megint,
Mint kígyó vedlik majd a föld,
Megújul lombja mind,
S fény lebben égen, államon,
Mint ébredés az álmokon.”
(Részlet a mű zárókórusából,
Radnóti Miklós fordításában[6])

A drámai költemény az II. Mahmud oszmán szultán szemszögéből mutatja be a cselekményt.[7] A Görögországot megtámadó Mahmud szultán nyugtalanul alszik, és egy ismétlődő lidérces álom nyomasztja. Úgy véli, hogy Ahasvérus, a bolygó zsidó meg tudja fejteni álmát, ezért tőle kér segítséget. Beszélgetésük alatt Mahmudot egyre inkább hatalmába keríti a reménytelenség, mivel rájön, hogy a győzelmes csaták ellenére elvesztette a háborút.

A párbeszédes részek között a görög rabszolganőkből álló kórus szerepel, akik behozzák a drámába a reményt és a szabadságra való törekvést. A kórus szerepe nem kapcsolódik közvetlenül a görög felkeléshez, inkább általános érvénnyel hirdeti a háború hiábavalóságát.[5]

Fogadtatása és fordításai

[szerkesztés]

A kortársak közömbösen fogadták; csak egyetlen (negatív) kritika jelent meg róla;[5] a költő kevésbé ismert művei közé tartozik.[7] 1906-ban megjelent francia, 1932-ben újgörög, 1957-ben kínai, 1991-ben olasz nyelven.[8] Magyar nyelven a zárókórus olvasható Radnóti Miklós fordításában.[6]

Shelley „ideális, univerzális Görögországa” hatást gyakorolt Kosztísz Palamász(wd) és Ángelosz Szikelianósz görög költőkre.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Babits Mihály: Az európai irodalom története. Budapest: Szépirodalmi. 1979. ISBN 963 15 1414 5  
  2. ↑ a b Ian Ousby: The Cambridge Guide to Literature in English. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1996. ISBN 0-521-44086-6  
  3. ↑ Catherine Boyle: Percy Bysshe Shelley, the Newspapers of 1819 and the Language of Poetry. ejournals.lib.auth.gr (2013) (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  4. ↑ a b Mark Kipperman: History and Ideality: The Politics of Shelley's "Hellas". Studies in Romanticism, XXX. évf. 2. sz. (1991) 147–168. o.
  5. ↑ a b c d Mariann Løkse: In Defence of Hellas: An Analysis of Shelley's Hellas and Its Reception. munin.uit.no (1994) (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  6. ↑ a b Shelley és Keats versei. Vál. és szerk. Ferencz Győző. Budapest: Sziget. 2000. 84. o. ISBN 963 8138 51 3  
  7. ↑ a b c Percy Bysshe Shelle, romantic English lyricist and prophet of the Greek revolution. www.eefshp.org. Society for Hellenism and Philhellenism (2020. december 7.) (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  8. ↑ Shelley: Hellas. www.worldcat.org (Hozzáférés: 2021. április 21.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hellas (poem) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.