Hendrik Jacobus Scholten | |
Önarckép (1904) | |
Született | 1824. július 11. Amszterdam |
Meghalt | 1907. május 29. (82 évesen) Heemstede |
Alkotott | 1839–1907 |
Nemzetisége | holland |
Stílusa | romantika |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hendrik Jacobus Scholten témájú médiaállományokat. |
Hendrik Jacobus Scholten (Amszterdam, 1824. július 11. – Heemstede, 1907. május 29.) holland festő.
Petrus Franciscus Greive és Lambertus Johannes Hansen tanítványa volt.[1] 1852-ben az amszterdami Királyi Szépművészeti Akadémia (Koninklijke Academie voor Beeldende Kunsten) tagja lett.[1] 1872-ben a haarlemi Teylers Stichting (Teylers Múzeumot felügyelő alapítvány) restaurátora lett.[1] A múzeum számos festményét őrzi, de az alapítvány otthonául szolgáló Fundatiehuisban is láthatók festményei. Ebben az épületben lakott 1863-tól haláláig. A halál Heemstedeben érte.
Elsősorban tájképet festett valamint virágkompozíciókat és pásztori jeleneteket. Beltéri ábrázolásainál Pieter de Hooch követője volt.[1] Hozzájárult Jacob van Lennep De voornaamste geschiedenissen van Noord-Nederland című történelem könyvének illusztrálásához.[1] Művei a haarlemi múzeum mellett az amszterdami Rijksmuseumban és az amszterdami városi múzeumban láthatók.[1] Jacobus van Looy tanára volt.[1]
Jelentősebb festményei: