Henri Lavedan

Henri Lavedan
Nadar fényképes portréja.
Nadar fényképes portréja.
SzületettHenri Léon Emile Lavedan
1859. április 9.[1][2][3][4][5]
Orléans[6]
Elhunyt1940. szeptember 3. (81 évesen)[7]
Écaquelon[8]
ÁlneveManchecourt
Állampolgárságafrancia[9]
HázastársaMathilde Auguez[10]
GyermekeiGeneviève Lavedan
SzüleiLéon Lavedan
Foglalkozása
Tisztsége
  • seat 15 of the Académie française (1898. december 8. – 1940. szeptember 3.)
  • felelős kiadó (L'Illustration, 1908–1921)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1892. december 31.)[11]
  • a francia Becsületrend tisztje (1907. augusztus 5.)[11]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1913. július 5.)[11]
SírhelyePère-Lachaise temető (19)[12][13][14]
Henri Lavedan aláírása
Henri Lavedan aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Lavedan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Henri Lavedan (Orléans, 1859. április 9. – Párizs, 1940. szeptember 4.) francia író. A dialogizált novella és a színmű egyik mestere, aki a gúnyos szatírától a legkomolyabb lelki összeütközések rajzáig emelkedett.

Munkássága

[szerkesztés]

Pályáját nagysikerű színdarabokkal kezdte; ezek közt jelentékeny a Duel című, melyben a materialista és a spirituális világnézet ütközik össze. Hatalmas társadalmi rajza Le chemin du salut (Az üdv útja) című regénye, mely az első világháború alatti és utáni világ nagy lelki megrázkódtatásról ad kitűnő képet. Legszebb drámai műve a Belle histoire de Genevieve, Párizs védőszentjéről, mely váratlanul igazi katolikus miszticizmussal és hittel telített romantikus költőnek mutatta be a háború folyamán megtért Lavedant. A középkori festők naiv egyszerűségére emlékeztető drámai képek sorakoznak fel e darabjában. Színművei közül a Szecesszió (Nouveau jeu), a Párbaj, a Virraszt a szerelem, Sire címűeket a magyar színpadokon is bemutatták. Ezekben a 20. századi francia élet finom szatírája aratott különös tetszést, de vígjátéki és drámai hangjának előkelősége, dialógusának frissesége, erős lélektani ábrázolása, gondolatainak bősége és eredetisége is az átlagos francia színműírók fölé emeli. Művei a francia dráma legjobb modern termékei közé tartoznak. Nagyon népszerűek párbeszédekben írt karcolatai is. A francia akadémia tagja volt.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Leur beau physique (1894)
  • Le prince d'Aurec (1894)
  • Le nouveau jeu (1898)
  • Le marquis de Priola (1902)
  • Le duel (1905)
  • Baignoire 9 (1905)
  • Sire (1909)
  • Le gout du vice (1911)
  • Servir (1913)
  • Le pétard (1914)

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Elbeszélések, ford. Gábor Andor (Budapest, 1903)
  • Az ágy, ford. Szőkeszakáll (Budapest, 1907) és Zigány Árpád (Budapest, 1907)
  • A fiatalok, ford. Benedek Marcell (Budapest, 1910)
  • Sire, ford. Szász Zoltán (Budapest, 1911)
  • Szemérem kisasszony (elb., Pesti Napló 1905-1906. évf.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Departmental archives of Loiret
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ [19800035/267/35629 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  7. ↑ Académie française (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 29.)
  8. ↑ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k6221923n/f20
  9. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  10. ↑ párizsi városháza: Vital records of Paris
  11. ↑ a b c [19800035/267/35629 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  12. ↑ http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k6545514t/f85.image.r=lachaise.langFR
  13. ↑ Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 482
  14. ↑ temetési igazolás

Források

[szerkesztés]