Henry L. Roediger III | |
Született | 1947. július 24. (77 éves)[1] Roanoke[2] |
Állampolgársága | amerikai |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Henry L. „Roddy” Roediger III (Roanoke, Virginia, 1947. július 24. –) pszichológus, egyetemi professzor, az emberi emlékezeti folyamatok tanulmányozásának nemzetközileg elismert szakértője.
1969-ben megszerezte a Bachelor of Arts fokozatot pszichológia szakon a Washington & Lee Egyetemen summa cum laude minősítéssel, aztán 1973-ban a Yale Egyetemen a PhD fokozatot kognitív pszichológiából. 1982-88-ig a Purdue Egyetemen, 1988-1996-ig a Rice Egyetemen tanított, 1996-tól 2004-ig a Pszichológiai Intézet elnöke a George Washington Egyetemen St. Louis-ban, s vezetője a Memória-labornak, ugyanitt 2004-től az egyetemi tervezés dékánja a művészetekben és tudományokban.
Egyetemi hallgatóknak:
Diplomásoknak:
Napjainkban a George Washington Egyetemen, mint a Pszichológia Tanszék Memória Laborjának kutatási vezetője, három területre összpontosít:
A labor számos kutatási témája kiterjeszti az alapvető tanulási és emlékezeti felfedezéseket az oktatásra. A teszteket az oktatásban hagyományosan azzal a céllal használták, hogy megállapítsák mit tanult meg a diák – azzal a feltételezéssel, hogy a teszt a tanulásra nincsen hatással. A kognitív pszichológia kutatási eredményei azt mutatják, hogy a tesztek nemcsak a tudás szintjét mérik, hanem növelik is azt. A kutatás célja, hogy kivizsgálja azokat a körülményeket, amelyek eredményes tanuláshoz vezettek a tesztelésen keresztül.
Számos paradigmát kifejlesztettek, amelyekben az emberek élesen emlékeznek olyan eseményre, ami valójában meg sem történt. Az emlékezés konstruktív természetét paradigmákon keresztül be lehet mutatni.
Munkásságának egyik legismertebb eredménye a Deese-Roediger-McDermott-Paradigma, közismertebb nevén a DRM-paradigma.[7]
A paradigma a kognitív pszichológia egy jelensége, amelyben a kísérleti személyeknek egy szemantikailag hasonló szólistát kell megjegyezniük. A szavak felidézésénél a kísérlet résztvevői olyan szavakat is a lista részének hisznek, amelyeket nem is láttak. /hamis memóriaeffektus/ Mindezt az okozhatja, hogy a kapcsolódó szavak idegi aktiválása ’terjed’; vagyis megfelelő mennyiségű szoros asszociációs kapcsolatban lévő szó ismétlése után a hasonló kategóriába tartozó szavak is aktiválódnak, azokra is elég erősen emlékszünk.
A DRM-paradigma jelentősége nagy horderejű, hiszen támogatja azt az elképzelést, hogy az emberi emlékezet gyakran kiegészül olyan elemekkel, amelyekről az emberek azt hiszik, hogy tapasztalták, a valóságban viszont nem történt meg velük.
Ebben a témában az alábbi kérdésekre keresik a választ: Milyen különbségek vannak az implicit és az explicit emlékezet[8] között? Léteznek-e különböző emlékezeti rendszerek, amelyek az explicit/deklaratív és az implicit emlékezetért felelősek?
Az alábbi linkre kattintva évszám szerinti bontásban megtekinthetők, letölthetők:
https://web.archive.org/web/20100501010240/http://psych.wustl.edu/memory/publications/