Heteropoda venatoria
|
|
|
Rendszertani besorolás
|
|
Tudományos név
|
Heteropoda venatoria Linnaeus, 1767
|
Szinonimák
|
Szinonimák
|
- Aranea pallens
- Aranea regia
- Aranea venatoria
- Helicops maderiana
- Heteropoda ferina
- Heteropoda ocellata
- Heteropoda regia
- Heteropoda shimen
- Heteropoda squamacea
- Micrommata setulosa
- Ocypete bruneiceps
- Ocypete draco
- Ocypete murina
- Ocypete pallens
- Ocypete setulosa
- Olios albifrons
- Olios antillianus
- Olios colombianus
- Olios freycineti
- Olios gabonensis
- Olios javensis
- Olios leucosius
- Olios lunula
- Olios maderianus
- Olius regius
- Olius setulosus
- Olios zonatus
- Palystes ledleyi
- Palystes maderianus
- Sarotes regius
- Sarotes venatorius
- Sinopoda pengi
- Sinopoda venatoria
- Sparassus ammanita
- Thomisus leucosius
|
|
Hivatkozások
|
|
A Heteropoda venatoria a pókszabásúak (Arachnida) osztályának pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül a vadászpókok (Sparassidae) családjába tartozó faj.[1]
Nemének a típusfaja.
A Heteropoda venatoria előfordulási területe a Föld trópusi részei. A szubtrópusi területeken betelepített fajként van jelen.
- Heteropoda venatoria chinesica Strand, 1907b: 559
- Heteropoda venatoria emarginata
- Heteropoda venatoria foveolata
- Heteropoda venatoria japonica Strand, 1907b: 559
- Heteropoda venatoria maculipes Strand, 1907b: 559
- Heteropoda venatoria pseudomarginata
A felnőtt pók teste barna, lapított és 2-2,5 centiméter hosszú. A lábfesztávolsága 7-10 centiméterre is szétterülhet. A nőstény valamivel nagyobb, mint a hím, főleg a potrohtájéknál (abdomen), azonban a hímnek nagyobb tapogatólábai (pedipalpus) vannak. A szemei mögötti rész krémes vagy sárgás; ezután pedig a nősténynél sárgásbarna, míg a hímnél krémszínű sáv következik. A teste nem nagyon szőrös, azonban a lábain felálló szeták vannak, melyeket fekete pontok jellemeznek.[1]
Ez az állat nem sző pókhálókat a zsákmány megszerzéséhez, hanem aktívan felkeresi és levadássza. A tápláléka általában rovarokból áll, azonban skorpiókat és kisebb denevéreket is zsákmányolhat.[2] Az áldozatait mérgével öli meg;[1] eme pók mérge, harapása nem halálos az ember számára, csak nagyon fájdalmas.[1][3][4] Házakba és istállókba is beköltözhet; kint csak a trópusokon fordul elő, mivel nem bírja a hideget.[1]
A nőstény körülbelül 2,5 centiméteres petetokot sző, melyet teste alatt cipel.[2] A petetokban általában több mint 100 pete van, de a peték száma néha négyszáznál több is lehet. A kis pókok már a petetokban vedlenek először.[2] Fogságban a hím 465 napot, míg a nőstény 580 napot él.[2][5]
- ↑ a b c d e Edwards, G. B. Huntsman Spider, Heteropoda venatoria (Linnaeus) (Arachnida: Araneae: Sparassidae). EENY-160. Entomology and Nematology. Florida Cooperative Extension Service. University of Florida IFAS. Published 2000, revised 2009.
- ↑ a b c d Ross, J., et al. (1982). The life cycle of Heteropoda venatoria (Linnaeus) (Araneae: Heteropodidae). Archiválva 2017. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben Psyche 89, 297-306.
- ↑ Bernard, C., et al. (2000). Solution structure of hpTX2, a toxin from Heteropoda venatoria spider that blocks Kv4.2 potassium channel. Protein Science 9(11), 2059-67.
- ↑ Huntsman spider, Heteropoda venatoria. Natural History Museum. 2013.
- ↑ Rovner, J. S. (1980). Vibration in Heteropoda venatoria (Sparassidae): a third method of sound production in spiders. Archiválva 2008. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Journal of Arachnology 8, 193-200.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Heteropoda venatoria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Linnaeus, C. 1767. Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus differentiis, synonymis, locis. Editio duodecima, reformata. Holmiae, 1(2): 533–1327 (Araneae, pp. 1030-1037). [1035]
- Platnick, N. I. 2008. The World Spider Catalog, version 9.0. American Museum of Natural History. [1]
- Strand, E. 1907b. Vorläufige Diagnosen süd- und ostasiatischer Clubioniden, Ageleniden, Pisauriden, Lycosiden, Oxyopiden und Salticiden. Zoologischer anzeiger 31: 558–570. BHL reference page