Horthy István | |
Született | 1904. december 9. Póla, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1942. augusztus 20. (37 évesen) Alekszejevka, Szovjetunió |
Állampolgársága | osztrák-magyar magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Edelsheim-Gyulai Ilona |
Gyermekei | Horthy István |
Szülei | Purgly Magdolna Horthy Miklós |
Foglalkozása | gépészmérnök,katonatiszt, politikus |
Tisztsége | régens |
Halál oka | baleseti halál |
A Magyar Királyság kormányzóhelyettese | |
Hivatali idő 1942. február 19. – 1942. augusztus 20. | |
Kormányzó | Horthy Miklós |
Előd | a tisztség létrejött |
Utód | a tisztség megszűnt |
Katonai pályafutása | |
Ország | Magyar Királyság |
Fegyvernem | légierő |
Szolgálati ideje | 1942 |
Rendfokozata | Főhadnagy |
Háborúi, csatái | második világháború |
A Wikimédia Commons tartalmaz Horthy István témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vitéz nagybányai Horthy István (Póla, 1904. december 9. – Alekszejevka, 1942. augusztus 20.) magyar politikus és katona. Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy.
1928-ban szerzett gépészmérnök diplomát, majd a Weiss Manfréd gyár repülőmotor osztályán helyezkedett el. A következő évben amerikai útra indult, a Ford gyárban dolgozott, először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként. Hazatérte után MÁVAG gyárban dolgozott. A tervezőcsoport élén sok nagyobb fejlesztésben vett részt. 1934-től 1938-ig cégvezetője, 1938-tól 1940. június 1-jéig vezérigazgatója volt a cégnek.[1] 1940. június 1-jétől a MÁV elnöke.[2] Kinevezésével a magyar kormány hosszú hagyományt tört meg, ti. először került a MÁV élére nem vasúti szakember. Varga József kereskedelmi miniszter Horthy István kinevezését emberi kvalitásaival indokolta: "A Magyar Államvasutak új elnökének megválasztásánál különös figyelemmel kellett lennünk arra, hogy aránylag fiatal, de elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fiatal, tetterős és munkabiró egyén kerüljön az Államvasutak élére".
1940. április 27-én házasodtak össze gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával.[3] 1941. január 17-én megszületett fiuk, ifj. vitéz nagybányai Horthy István.
1941-ben államtitkári rangot kapott. A politikai elitet nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése a 40-es évek elején Horthy Miklós betegeskedése miatt. A kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről szóló 1942: II. törvénycikk elfogadása után, 4 nappal később közfelkiáltással választották meg Horthy Istvánt – csak a szélsőjobboldal tiltakozott. Az országban a "kiskormányzó" igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Az országot háborúba vivő Bárdossy László miniszterelnök lemondása után a politikai szövetségesnek számító Kállay Miklóst helyezte miniszterelnöki posztra a kormányzó. A vezetés készülődött az átállásra.
Horthy István 1942-ben vadászpilótaként saját kezdeményezésére a keleti frontra került. Indoklása szerint nem érezte volna magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására háborús tapasztalatok nélkül.
A frontszolgálat alatt már feleségével is megosztotta azt az álláspontját, hogy a németek már elvesztették a háborút. Hazatérte után Angliába vagy az Egyesült Államokba ment volna, hogy kapcsolatai révén előkészítse az ország átállását a szövetséges oldalra (összhangban Kállay Miklós miniszterelnök politikájával).[4]
A magyar politikai vezetés döntése értelmében augusztus 20-át követően Horthy István vadászpilóta-beosztása megszűnt volna, és kormányzóhelyettesi minőségében először protokolláris feladatokat látott volna el a keleti fronton,[5] majd visszatért volna Magyarországra. A visszahívó parancs késéssel érkezett a frontra, de megkapta még 19-én. Emiatt másnap nem vehetett volna részt bevetésen – de felettese nem tudott róla, ő meg nem jelentette. Egy korábbi légi győzelme mellé feltehetően befejezésnek szánta az aznapi bevetést, mivel az a 25. bevetése lett volna.[6]
Deaktiválása előtti utolsó bevetésén a Belgorodi területen fekvő Alekszejevka város közelében, Ilovka falunál 1942. augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Héja típusú vadászgépével lezuhant.
Balesete után, többek között amiatt a tény miatt, hogy náciellenes volt, mely véleményét időnként nem is rejtette véka alá, a halálának okához sokféle legendát és találgatást fűztek. Még felesége sem hitte el a német merénylet lehetőségét annak ellenére, hogy tudott arról, a németek lehallgatták a férjével folytatott utolsó beszélgetését, amelyben a kiugrási lehetőségekről beszéltek. A legendák egy része arról szólt, hogy részegen szállt fel a névnapi ünnepsége után, azonban István reformátusként nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját, valamint frontszolgálat alatt sohasem ivott.[5] [7] A német merénylet elméletét gyengíti az is, hogy Hitler magánbeszélgetésében is sajnálatát fejezte ki az eset miatt, ugyanis szerinte a fiatal Horthy „a belső stabilitást jobban biztosította volna”.[8]
Ismert volt a Héja vadászgép rossz repülési tulajdonsága. A gépek nehéz motorjához és légcsavarjához rövid törzs tartozott, utólag kaptak kiegészítő páncélozást, emiatt farnehezek voltak, szűk fordulóból gyakran dugóhúzóba estek. Horthy István, aki gyors átképzést követően került a típusra, nem rendelkezett kellő gyakorlattal a Héják vezetésében, valamint az utólag beépített páncélzat miatt megváltozott repülési tulajdonságokról a pilótákat nem tájékoztatták, holott a hatóságoknak erről tudomása volt. Sokat repült, tapasztalt, jó pilóta volt, de tapasztalatait más, a Héjától nagymértékben eltérő konstrukciójú gépeken szerezte és 38 évesen már nem biztos, hogy rendelkezett a vadászgépek vezetéséhez szükséges fizikai kondícióval. Repülőtársa elmondása szerint egy alacsonyan végzett, szűk kanyar okozta a balesetet.[9]
A katasztrófát követő vizsgálat után holttestét hazahozták és Kenderesen temették el.
A baleset után a német reakció is rendkívül gyors volt: özvegyét, gróf Edelsheim Gyulai Ilonát a németek Hitler főhadiszállására szállították, ahol a Führer személyesen szeretett volna részvétet nyilvánítani. Miután az özvegy nem kívánt találkozni vele, különgéppel szállították haza.[6]