Horvát csabak

Horvát csabak
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Telestes
Bonaparte, 1837
Faj: T. polylepis
Tudományos név
Telestes polylepis
Steindachner, 1866
Szinonimák
  • Leuciscus polylepis (Steindachner, 1866)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Horvát csabak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát csabak témájú kategóriát.

A horvát csabak (Telestes polylepis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A horvát csabak csak Horvátországban, a Duna vízgyűjtőjéhez tartozó folyókban és tiszta vizű tavakban él.

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal teste nyújtott, oldalról lapított, háta élőhelye szerint többé vagy kevésbé magas, feje hosszú, orra tömpe, szájrése gyengén alsó állású. Hátúszója 10, farok alatti úszója 11-12 sugarú. A farok alatti úszó pereme gyengén beöblösödő. Pikkelyei nagyok, 52-55 az oldalvonal mentén. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5(4).2. Háta sötét, szürkésbarna, szürkészöld vagy éppen feketés árnyalatú kékesszürke. Oldalai világosabbak és ezüstösen csillogóak. Hasa fehéres, ívás idején rózsaszínű árnyalattal. Úszói sötét bőrszínűek, a tövi részük a mélysárgától a narancsszínűig változik. A szem hátulsó szegélyétől a farokúszó tövéig keskeny, sötétszürke vagy barna színű hosszanti sáv húzódik, amely különösen az ívó példányokon látszik jól. Ez a halfaj legfeljebb 15 centiméter hosszú.

Életmódja

[szerkesztés]

A homokos és kavicsos fenék közelében tanyázó rajhal. Feltételezhetően apró fenéklakókkal, például férgekkel, apró rákokkal, rovarlárvákkal, kis csigákkal és kagylókkal táplálkozik.

Felhasználása

[szerkesztés]

Gazdasági és sportszempontból értéktelen.

Források

[szerkesztés]