Hvang Szunvon
| 황순원 Hvang Szunvon | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1915. március 26. Tedong, Dél-Phjongan, Korea |
| Elhunyt | 2000. szeptember 14. (85 évesen) Szöul, Dél-Korea |
| Nemzetiség | koreai |
| Gyermekei | Hwang Tong-gyu |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | novella, regény, költészet |
Hvang Szunvon (1915. március 26. – 2000. szeptember 14.), Hwang Sun-wŏn: jelentős koreai író és költő, „egyszerű, de kifinomult” írói stílusáról ismert.
Élete és pályafutása
[szerkesztés]A mai Észak-Korea területén található Dél-Phjonganban született 1915-ben gazdag családban. Iskolás korában már versei jelentek meg irodalmi folyóiratban. 1934-ben egy tokiói középiskolába ment tanulni, itt jelent meg első verseskötete, a Pangga (방가, „Hangos ének”). 1936-ban a Vaszeda Egyetem hallgatója lett angol irodalom szakon. 1937-ben publikált először novellát, amit egy novelláskötet követett, innentől kezdve erre a műfajra koncentrált. Amikor a japánok megpróbálták rávenni, hogy japánbarát műveket írjon, 1942-ben csendben hazaköltözött.
1946-tól Dél-Koreában élt családjával, ugyanebben az évben kezdett tanítani a Szöuli Középiskolában. Ebben a korszakban írt novelláiban tükröződik a koreaiaknak a nemzet kettészakadása miatt érzett frusztráltsága és zavarodottsága, melyet Hvang írásaiban a természet szépségével és szereplői ártatlanságával próbált gyógyítani. 1957 és 1993 között a Kjonghi Egyetemen koreai irodalmat oktatott.
Novellái, mint a Pjol (Csillagok, 1940), Hvang noin (Az öreg Hvang, 1942), Thok cshinnon nolgoni (Az öreg fazekas, 1944), Hak (Darvak, 1953) vagy a Szonagi (Zivatar, 1959) a modern koreai irodalom legismertebb elbeszélései közé tartoznak. Az 1950-es években megjelent Iroborin szaram thul (Elveszett lélek) novelláskötete különleges helyet foglal el munkásságában, mert az elbeszélések egy témakör köré csoportosulnak: a társadalomból kivetett embert ábrázolják.
Az 1950-es években kezdett el regényeket írni, a legjelentősebbek közé tartozik a Khaini huje (카인의 후예, Káin leszármazottai), a Namudul pithare szoda (나무들 비탈에 서다, Fák a sziklán) és az Umdzsiginun szong (움직이는 성, Mozgó kastély).
Írói pályafutása hét évtizedet ölel át, ami példa nélküli a koreai irodalomban.
Hvangot a nyelvi ismeretei, a városi és vidéki környezetben való jártassága, változatos elbeszélő technikái, élénk művészi képzelőereje, hihetetlenül változatos szereplőarzenálja és az emberi természetet kiválóan ismerő képessége teljes íróvá teszi, olyanná, akit csaknem képtelenség kategorizálni.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- Hvang Szun-von: Kagylóhéjak; ford. Yoo Jin-Il, Szűts Zoltán; Ráció, Bp., 2005
Források
[szerkesztés]- Hwang Sun-won, a Leading Advocate of Pure Literature. KBS World, 2012. március 29. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
- (1996) „Hwang Sun Won”. Korean Literature Today 1 (2), Kiadó: The Korean Center of International P.E.N / The Korean Culture and Arts Foundation. [2012. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
- Korea's Master Storyteller : THE BOOK OF MASKS by Hwang Sun-won edited by Martin Holman. The Los Angeles Times, 1989. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
További információk
[szerkesztés]
- Hvang Szunvon: Darvak, Osváth Gábor fordításában
