Hvaomsza ( ) | |
Dél-Korea 64. festői tája | |
Hvaomsza ( ) | |
Település | Kurje ( ), Dél-Csolla ( ) |
Vallás | buddhizmus |
Irányzat | Csogje ( ) rend |
Építési adatok | |
Építés befejezése | 544 |
Rekonstrukciók évei | 1702 |
Építtető | Jongidzsosza ( ) szerzetes[1] |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 35° 15′ 24″, k. h. 127° 29′ 51″35.256667°N 127.497500°EKoordináták: é. sz. 35° 15′ 24″, k. h. 127° 29′ 51″35.256667°N 127.497500°E | |
A(z) Hvaomsza ( ) hivatalos honlapja | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hvaomsza ( ) témájú médiaállományokat. |
A Hvaomsza (hangul: 화엄사, handzsa: 華嚴寺, RR: Hwaeomsa , ’Hvaom templom’) Dél-Korea Dél-Csolla ( ) tartományában, Kurje ( ) járásban található Silla-kori templom, Dél-Korea 64. festői tája, négy nemzeti kincs található itt (12, 35, 68, 301. számú), valamint nyolc további kincs és két természeti emlék.[2]
A templom a Csiriszan ( ) (지리산) hegy lábánál fekszik, Dél-Korea tíz leghíresebb buddhista templomának egyike. 544-ben épült, Csinhung ( ) sillai király idejében. Jongidzsosza ( ) szerzetes alapította. A japán invázió idején lermbolták, majd később újjáépítették.[3][1]
Dél-Korea 12. számú nemzeti kincse egy kőlámpás a Hvaom templom Kakhvangdzson ( ) csarnoka előtt (구례 화엄사 각황전 앞 석등, Kurje Hvaomsza Kakhvangdzson ap szoktung ( )). 6,4 méteres magasságával a világ legnagyobb kőlámpása. Központi tartóoszlopa homokóra alakú. Valószínűleg 860 és 873 között készítették és az Egyesített Silla művészetének nyomait viseli.[4]
A 35. számú nemzeti kincs a templom háromszintes, oroszlános talapzatú pagodája (구례 화엄사 사사자 삼층석탑, Kurje Hvaomsza szaszadzsa szamcshung szokthap ( )). A pagoda egyik alakjáról úgy tartják, a templomalapító Jongidzsosza ( ) szerzetes édesanyját ábrázolja, akinek a fia teaceremóniát tart.[1]
A 67. számú nemzeti kincs a templom Kakhvangdzson ( ) csarnoka (구례 화엄사 각황전, Kurje Hvaomsza Kakhvangdzson ( )), melyet 1702-ben építettek újra. Kétszintes épület, összesen 12 teremmel.[5]
A 301. számú nemzeti kincs a templom buddhista függő festménye (화엄사 영산회 괘불탱, Hvaomsza Jongszanhö kvebultheng ( )), melyet különféle ceremóniák során akasztottak ki a templom kertjében. 1653-ból származik, 11,95 méter magas és 7,76 méter széles, főként vörös és zöld színekkel készült, jellegzetes 17. századi buddhista ábrázolásmóddal.[6]