Háy László | |
Háy László 1951. | |
A Magyar Nemzeti Bank elnöke | |
Hivatali idő 1956. április 17. – november 20. | |
Előd | Vörös János |
Utód | Szántó Dénes |
Született | 1891. augusztus 31. Jászberény |
Elhunyt | 1975. január 27. (83 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | |
Házastársa | Grün Adél |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1914) |
Háy László (Jászberény, 1891. augusztus 31.[1] – Budapest, 1975. január 27.) közgazdász, orvos, politikus, miniszter, egyetemi tanár, az MTA tagja. Testvére Háy Mihály (1895–1944) újságíró, az illegális magyarországi kommunista mozgalom mártírja.
Háy Gyula kereskedő és Ehrlich Johanna gyermekeként született. Felesége Grün Adél volt, Grün Manó és Glasner Sarolta lánya. Sógora Varga Jenő (1879–1964) pénzügyi népbiztos, közgazdász.
1909-ben Jászberényben érettségizett. 1914 decemberében a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvoskarán orvosi oklevelet szerzett.[2] Közgazdasági egyetemet nem végzett, 1938-ban Moszkvában alapdiploma híján is közgazdász kandidátussá avatták, hogy lehessen azután külkereskedelmi miniszter, MNB elnök, majd közgazdasági egyetemi rektor és Magyar Tudományos Akadémiai tag a kommunisták vezette Magyarországon.[3]
1909-ben szülővárosában belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd Budapesten részt vett a Galilei Körhöz köthető egyetemi diákmozgalomban. Az első világháború idején katonaorvosként teljesített szolgálatot. 1919 januárjától a Budapesti Tudományegyetem I. számú Belklinikáján kezdett dolgozni, majd nem sokkal később tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság alatt a vörösterror oldalán vállalt szerepet az Orvos Szakszervezet Direktóriumának tagjaként. Kun Béláék bukása után Háyt kizárták az egyetemi munkából, eltiltották az orvosi hivatás gyakorlásától.[3]
Ezután, az orvos hivatást egy életre elfelejtve, Kassán, már vörös mozgalmárként szerkesztette a Kassai Munkás című szociáldemokrata lapot, majd kénytelen onnan is továbbmenekülni Bécsbe, később Csehszlovákiába. 1922-től Berlinben, a Németország Kommunista Pártjában, majd 1934-től Moszkvában, a Külkereskedelmi Intézetben dolgozott.[4] 1944–1945-ben a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztőjeként dolgozott.
1945 szeptemberében tért vissza Magyarországra. A következő év áprilisáig a Magyar–Szovjet Külforgalmi Rt. alkalmazta. 1946–48-ban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója, majd vezérigazgatója volt. 1948-tól a Külkereskedelmi Minisztériumban vezető állásokat töltött be, majd 1954-től két évig külkereskedelmi miniszterként működött. 1956 áprilisától november végéig ismét a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. 1956-tól másodállásban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Politikai Gazdaságtan Tanszékének docenseként, 1957 szeptemberétől főállásban tanszékvezető egyetemi tanáraként, valamint 1963-ig az intézmény rektoraként dolgozott.[4]
1959 decemberétől haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának.
A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik.