H–23 | |
H–23 rakéta Szu–17M3 szárnya alatt. A rakétatörzs végén lévő fehér, kúpos burkolat a rádióantenna burkolata, alatta a rakéta vizuális követését elősegítő pirotechnikai világítótöltet, a szárnyak kilépőélének vonalában, a törzs oldalán a rakétahajtómű fúvócsöve van. | |
NATO-kód | AS–7 Kerry |
Funkció | Rádiós parancsközlő távirányítású, földi célok elleni rakéta |
Gyártó | Zvezda / Sztrela |
Tervező | Yurii N. Korolyov[1] |
Rendszeresítők | Szovjetunió, Varsói Szerződés tagállamai, India, Irak |
Szolgálatba állítás | 1973. |
Hordozó repülőgépek | MiG–21, MiG–23, Szu–17, Szu–22 |
Méret- és tömegadatok | |
Szárnyfesztáv | 0,785 m |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 2160–2700 km/h |
Hatótávolság | 2–10 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz H–23 témájú médiaállományokat. |
A H–23 az egyik első, szovjet földi célok elleni, 10 km hatótávolságú irányított rakéta, melyet az 1960-as években fejlesztettek ki az R–8 és az K–5 légiharc-rakéta elemeinek felhasználásával, eredetileg a MiG–23 vadászrepülőgép számára. A rakétát a kalinyingrádi 455. sz. gyár tervezőirodája (később Zvezda tervezőiroda) fejlesztette ki, sorozatgyártása a Sztrela vállalatnál folyt. Első változata a vezetősugaras irányítású H–66 volt. A rádió-parancsközlő távirányítású H–23 rakétát az indító repülőgép vezetője egy külön botkormánnyal irányította, a kormányparancsok rádión (általában a Gyelta adatátviteli konténer segítségével) keresztül jutottak el a rakétához. A rakétatest végébe építették be a rádiójelek vételéhez szükséges antennát és egy pirotechnikai töltetet, mely intenzív fényt adva segítette, hogy a pilóta szabad szemmel követni tudja a rakétát, emiatt a rakétahajtómű fúvócsövei a törzs két oldalán, előrébb helyezkedtek el.
A rakéta a Magyar Honvédség MiG–23-asain is hadrendben állt.