I. Takelot | |||||||||||||
Takelot szarkofágja | |||||||||||||
Uralkodása | i. e. 885–872 | ||||||||||||
Prenomen |
ḥḏ-ḫpr-rˁ stp-n-rˁ Hedzsheperré Szetepenré „Ré megjelenése ragyogó; Ré választottja” | ||||||||||||
Nomen |
tkrt mrỉ-ỉmn Takelot Meriamon „Takelot, Ámon kedveltje” | ||||||||||||
Apja | I. Oszorkon | ||||||||||||
Anyja | Tasedhonszu | ||||||||||||
Főfelesége | Kapesz | ||||||||||||
Gyermekei | II. Oszorkon I. Karomama (?) | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Takelot témájú médiaállományokat. |
I. Takelot (uralkodói nevén Hedzsheperré Szetepenré) az ókori egyiptomi XXII. dinasztia egyik uralkodója volt. Uralkodása viszonylag rövid volt apja, I. Oszorkon és fia, II. Oszorkon több évtizedes uralkodásához képest.
I. Oszorkon fáraó és Tasedhonszu királyné fia volt; Manethón szerint tizenhárom évig uralkodott Egyiptom felett. Felesége Kapesz királyné volt, fia II. Oszorkon. Eleinte kevéssé ismert fáraónak hitték, mivel Taniszban, a dinasztia fővárosában, sőt, egész Alsó-Egyiptomban kevés helyen említették a nevét, leszámítva a híres Paszenhór-sztélét, amely V. Sesonk 37. uralkodási évében készült. Az 1980-as évek óta azonban az egyiptológusok számos, korábban II. Takelotnak tulajdonított műemlékről kiderítették, hogy valójában őt említi, többek közt egy bubasztiszi sztélét, melyet a 9. uralkodási évre datáltak, egy másik, szintén bubasztiszi sztélét (ma Berlinben), egy, a korábbi Grant-gyűjteményben lévő töredéket, valamint egy részben kirabolt taniszi királysírt, melyet Karl Jansen-Winkeln azonosított az ő sírjaként 1987-ben.[1][2] I. és II. Takelot is a Hedzsheperré Szetepenré uralkodói nevet használta, a fő különbség az, hogy I. Takelot sosem használta a thébai ihletésű Szi-Észe („Ízisz fia”) jelzőt nevében. I. Takelot emellett nevének második t betűjét a Gardiner-lista szerinti U33 jellel írta, II. és III. Takelot pedig a X1, illetve V13 jellel. Az, hogy több, korábban II. Takelotnak tulajdonított műemléket is I. Takelotnak tulajdonítanak, befolyásolta a memphiszi Ptah-főpapok kronológiáját is; egy Merenptah nevű főpap neve és egy eddig II. Takelotnak tulajdonított kártus szerepel egy kőtömbön; mivel a kártust most már I. Takeloténak tulajdonítják, ez azt jelenti, az illető főpap korábban élt, mint eddig gondolták.[3]
Takelot hatalmát Felső-Egyiptomban nem teljesen ismerték el; Thébában Harsziésze vagy egy másik helyi uralkodó állt szemben vele. Thébában számos, a Nílus vízszintjét rögzítő szöveg említi I. Oszorkon fiait – Iuwlotot és III. Neszubanebdzsedet, Ámon főpapjait – egy meg nem nevezett király 5., 8. és 14. uralkodási évében; ez a király csak I. Takelot lehet, mivel ő a testvérük volt.[4] Szokatlan, hogy a szövegek nem azonosítják magát az uralkodót; ez utalhat arra, hogy I. Oszorkon halálát követően vita tört ki a trónutódlásról Felső-Egyiptomban, így Takelot hatalma nem terjedt ki a területre. Riválisa Harsziésze – aki Sesonk Ámon-főpap fiaként, I. Oszorkon unokájaként formált jogot a trónra –, vagy egy Maatheperré Sesonk nevű, feltételezett uralkodó lehetett. A thébai papság igyekezett elkerülni az állásfoglalást a vitában, így szándékosan kihagyták a király nevét, ahelyett, hogy eldöntenék, melyikük oldalára állnak.[5] A helyzet II. Oszorkon alatt megoldódott, őt ugyanis 12. uralkodási évében említik ezek a szövegek.
Azt, hogy a Taniszban talált királysír I. Takeloté, már régóta sejteni lehetett abból, hogy az itt talált tárgyak említik szülei nevét: egy arany karkötőn (Kairó, JE 72199) és egy alabástromedényen (Kairó, JE 86962) I. Oszorkon, egy usébtin pedig Tasedhonszu neve áll.[6] Emellett egy, a király sírjában talált szívszkarabeuszon a Takelot Meriamon név szerepelt, a II. Takelot által használt Szi-Észe név nélkül. Ezt a közvetett bizonyítékot Karl Jansen-Winkeln is megerősítette 1987-ben;[7] a sír falainak számos feliratának vizsgálatával minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy az itt eltemetett személy csak I. Takelot lehet, II. Oszorkon apja. Jansen-Winkeln következtetéseit mára elfogadták az egyiptológusok, köztük Kenneth Kitchen is. II. Oszorkon sírjában egy felirat tanúsítja, hogy a sírt „Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a Két Föld ura, Uszermaatré Szetepenamon, Ré fia, a koronák ura, Oszorkon Meriamon [készíttette] az Ozirisz [=elhunyt] király, Takelot Meriamon [elhelyezésére]”, efölé II. Oszorkon kártusát faragták, mellé feliratot, mely szerint ő temette újra apját.[8] Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy II. Oszorkon temette újra apját a taniszi királysír-komplexumban. Takelot végső nyughelye fia, Oszorkon fiának harmadik kamrája, ami azt jelenti, Oszorkon saját sírjában temette el apját. Takelot szarkofágja egy középbirodalmi, uszurpált szarkofág, melyre felvésték a király kártusát.[9]