IV. János | |||||
Konstantinápoly püspöke | |||||
![]() | |||||
Született | nem ismert az időpontja Konstantinápoly | ||||
Elhunyt | 595. szeptember 2. Konstantinápoly | ||||
Nemzetiség | görög | ||||
Felekezet | Chalcedonian Christianity | ||||
Püspökségi ideje 582. április 12. – 595. szeptember 2. | |||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz IV. János témájú médiaállományokat. |
IV. János, vagy Böjtölő Szent János (ógörögül: Ιωάννης Δ΄ Νηστευτής, latinul: Johannes Nesteutes), (? – 595. szeptember 2.) konstantinápolyi pátriárka 582-től haláláig.
Konstantinápolyban született, és szülei iparosnak szánták, így kezdetben aranyműves mesterséget folytatott.[1] III. János konstantinápolyi pátriárka hívta meg a klérusba, és a Hagia Szophia diakónusává szentelte megbízva az alamizsnaosztás szolgálatával.[2] Mivel erényes, jámbor, idegeneket befogadó, Istenfélő emberként ismerték, egyszer egy vendége, a palesztinai szerzetes Euszebiosz figyelmébe ajánlotta III. János utódának, Eutükhiosz konstantinápolyi pátriárkának is. Eutükhiosz halála után Jánost választották meg új pátriárkának, aki csak egy égi látomásra fogadta el a hivatalt.[1]
A magas méltóságban továbbra is folytatta az egyszerű erényes életét: kitűnt a böjtölésben, ezért kapta a „Böjtölő” melléknevet; jótéteményeit még szélesebb igyekezett osztogatni, és a hozzá forduló szegényektől nem sajnált semmit. Adakozásnak közismert példája, hogy halála után néhány ócska ruhát találtak csak a hagyatékában. János sokat is imádkozott, ezzel próbálta védelmezni székvárosát az idegenek betörésétől, illetve híveit a kísértésektől.[1] János mindamellett egyházjogi vitába bonyolódott Nagy Szent Gergely pápával, mert 587-ben[3] saját magát nevezte ökumenikus (a többi felett való) pátriárkának. A kérdésben a Jánost támogató Maurikiosz bizánci császár igyekezett közvetíteni, így végül nem bontakozott ki komolyabb probléma a kérdésből.[2]
13 évnyi püspökség után tisztes öregkorban fejezte be életét 595-ben. Holttestét a Szent Apostolok templomában temették el az oltár alá.[1] A bizánci egyház szentként tiszteli, és ünnepét szeptember 2. napján tartja.[1][2] Ismeretes, hogy János gyűjtötte egybe a korábbi kereszténység bűnbánati törvényeit, de mérsékelte azok szigorúságát.[4]