Ionizációs légtisztító berendezés

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Modern tervezésű, koronakisüléses ionizátor

Az ionizációs légtisztító berendezés, köznyelvi elnevezéssel ionizátor, olyan elektromos berendezés, amely a környező levegőből negatív ionokat (anionokat) állít elő, ezzel semlegesíti a zárt terek levegőjében jelen lévő szennyező részecskéket. A negatív ionokat ionizálás hozza létre. Az ionizálás alapvetően kétféle módon történhet:

Az UV sugárzást inkább az élelmiszeriparban és az egészségügyben használják fertőtlenítésre, míg az utóbbi technológiát többnyire a háztartásokban.

A negatív ionok természetes előfordulása és hatásai

[szerkesztés]

A tiszta vidéki levegő negatív ionkoncentrációja megközelítőleg 2000 ion/cm³. Vízesések közelében ez az érték jóval magasabb, elérheti a 100 000 ion/cm³-t is[forrás?]. Zárt helyiségben, lakószobákban azonban ez a szám igen alacsony, mindössze kb. 100 ion/cm³. A negatív ionok képesek már a 0,01 mikrométer nagyságú részecskéket is megkötni, ezáltal semlegesíteni tudják a levegőben jelen lévő mikroorganizmusokat (vírusokat, baktériumokat stb.), az allergiás tüneteket kiváltó virágporokat, valamint a kellemetlen szagokat okozó részecskéket, porokat. Tudományos kutatásokkal igazolták[forrás?], hogy a negatív ionok növelik az élő sejtek oxigénmegkötő képességét, továbbá szerepet játszanak az agy szerotonin szintjének szabályozásában, amely az ingerülettovábbító rendszer fontos alkotóeleme: zavarai összefüggésben állnak a különböző szorongásos betegségekkel.

A fentieken túl a következő főbb hatásokat tapasztalták[forrás?]:

A berendezés működése

[szerkesztés]

Az ionizátor zárt légtérben a természetben vízesések környezetében előforduló anionkoncentrációt hozza létre a fent említett eljárások valamelyikével, melynek során oxidionok (O2-) keletkeznek. Az ionkibocsátás mértéke modernebb készülékek esetében 1 000 000 ion/cm³ körüli, a másodlagos hatásként keletkező aktívoxigén-kibocsátás viszont minimális (< 0,06 ppm). A háztartási használatra tervezett készülékek kapacitása 7–25 m² alapterületű helyiségekre terjed ki. A berendezés csendesen üzemel, működés közben alig hallható sziszegő hangot ad. Elektromos fogyasztása általában alacsony (< 10 watt). Gyakran kombinálják ventilátorral is.

Egyes források szerint a negatív ionok a helyiségben "magukhoz vonzzák" [forrás?] a levegőben jelen lévő porszemcséket, egyéb gomba-, spóra- és füstrészecskéket. Az így összegyűjtött szennyeződést elektrosztatikus úton, fém lemezekkel fogatják fel, amelyek időszakos tisztítás céljából eltávolíthatóak. Más kutatások azonban kimutatták, hogy az ehhez szükséges ózonkoncentráció az élő szervezetekre mérgező hatással van.

Ionok és ózon

[szerkesztés]

Az ionizátorok különböznek az ózongenerátoroktól, bár a két eszköz hasonló módon működik. Az ionizátorok elektrosztatikusan feltöltött lemezeket használnak pozitív vagy negatív töltésű gázionok (például N2− vagy O2−) előállítására, amelyeket a részecskék a statikus elektromossághoz hasonló hatást mutatnak. Még a legjobb ionizátorok is kis mennyiségű ózont (O3) termelnek, amely nem kívánt mellékhatás. Az ózongenerátorok úgy vannak optimalizálva, hogy extra oxigéniont vonzanak az oxigénmolekulához, akár koronakisülési csővel, akár UV fénnyel. [1]

A közegészségügyi előírásokat meg nem haladó koncentrációknál megállapították, hogy az ózonnak kevés a lehetősége a beltéri levegőszennyeződések eltávolítására. [2]

Magas koncentrációban az ózon mérgező lehet a levegőben levő baktériumokra, és elpusztíthatja vagy elpusztíthatja ezeket az időnként fertőző organizmusokat. Azonban a szükséges koncentrációk már mérgezőek az emberekre és az állatokra. Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) kijelenti, hogy az ózonnak nincs helye az orvosi kezelésben,[3] és intézkedéseket tett az e rendeletet megsértő ózongenerátorokat vagy ózonterápiát áruló vállalkozásokkal szemben. Az ózon rendkívül mérgező és rendkívül reaktív gáz. Nagyobb napi átlag mint 0,1 ppm (100 ppb, 0,2 mg/m³) nem ajánlott, és közvetlenül károsíthatja a tüdőt és a szaglósejteket.[4][5]

Káros egészségügyi hatások

[szerkesztés]

Számos tanulmány készült negatív iongenerátorokon. Egy tanulmány azt mutatja, hogy a keletkezett ózon kis, nem szellőztetett területeken meghaladhatja a határértéket .[6] Az egyik tanulmány kimutatta, hogy az ózon reagálhat más összetevőkkel, pl. tisztítószerekkel és így formaldehid keletkezhet.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Thiemens, Mark H. (1987. június 1.). „Production of isotopically heavy ozone by ultraviolet light photolysis of O2” (angol nyelven). Geophysical Research Letters 14 (6), 624–627. o. DOI:10.1029/GL014i006p00624. ISSN 1944-8007. 
  2. ↑ „Ionic purifiers' dirty secret”, Los Angeles Times, 2008. április 21. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.) 
  3. ↑ CFR – Code of Federal Regulations Title 21. www.accessdata.fda.gov . (Hozzáférés: 2017. április 26.)
  4. ↑ „Ozone: Good Up High, Bad Nearby”, Environmental Protection Agency (EPA) Website (Hozzáférés: 2006. augusztus 30.) 
  5. ↑ Occupational Health Guideline for Ozone. Centers for Disease Control and Prevention
  6. ↑ (2006. május 1.) „Quantification of Ozone Levels in Indoor Environments Generated by Ionization and Ozonolysis Air Purifiers”, Kiadó: Air & Waste Manage. Assoc. 56:601–610. 
  7. ↑ (2006. április 1.) „Indoor Air Chemistry: Cleaning Agents, Ozone and Toxic Air Contaminants”. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]