Ionrács

Az ionrács olyan rácstípus, amelyben ionkötéssel kapcsolódó, pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező részecskék foglalják el a rácspontokat.[1]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Az ionrácsos anyagok keménysége, olvadás- és forráspontja az ionok közötti távolsággal fordítottan arányos, szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotúak. Az ionrácsos vegyületek törékenyek, mivel, ha a részecskéket elmozdítják egymástól, az azonos töltésű ionok között fellépő elektrosztatikus taszítóerő ellöki egymástól a részecskéket. A szilárd ionrácsos vegyületek az áramot nem vezetik, mert bár vannak bennük töltéssel rendelkező részecskék, azok nem képesek elmozdulni. Olvadékuk vagy vizes oldatuk azonban elektromos vezető.[2] Általában színtelenek, fénytörésük közepes.[3]

Típusai

[szerkesztés]
Nátrium-klorid típusú rács (kék: Na+; zöld: Cl−)
Cézium-klorid típusú rács

Az ionrácsban (mint minden rácsban) a részecskék (ionok) meghatározott geometriai rendben helyezkednek el. A legkisebb geometriai egységek az ún. elemi cellák, ezek sokasága adja az ionrácsot.

Az elemi cellák alapján kétféle alaptípust különböztetünk meg:

  • Ha a kationok és anionok aránya 1:2 vagy 2:1:
    • Rutil típusú rács alakul ki, ha a kation (Ti(IV)) mérete jelentősen kisebb az anionénál (O2−).
    • Fluorit típusú rács alakul ki, ha a kation (Ca2+) mérete körülbelül megegyezik az anionéval (F−). Ez a rács úgy tekinthető, mint a kationok laponcentrált köbös rácsának és az anionok egyszerű köbös rácsának egymásba tolása.

Ionrácsos anyagok

[szerkesztés]

Ionrácsot alkot minden ionvegyület. Néhány példa:

Egyéb rácstípusok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Varga Andrea. Híd a kémiához - A földtudományok általános, szervetlen és fizikai kémiai alapjai. DOI: 10.14232/eta.2019.2088 (2019) 
  2. ↑ Wunderlich Lívius, Szarka András. A biokémia alapjai (2014). ISBN 978-963-2791-68-5 
  3. ↑ Ásványtan