Izbugya

Izbugya (Zbudza)
Izbugya zászlaja
Izbugya zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1235
PolgármesterMatej Havrila
Irányítószám072 23
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség535 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság127 m
Terület9,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 48′ 48″, k. h. 21° 53′ 34″48.813333°N 21.892778°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 48″, k. h. 21° 53′ 34″48.813333°N 21.892778°E
Izbugya weboldala
Térkép
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Izbugya (szlovákul: Zbudza) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagymihálytól 7 km-re északra, a Laborc bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu a 12. században már létezett, a 13. században már temploma is volt. Első írásos említése 1235-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „IZBUGYA. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai Vitzmándi, és Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik nap kel. Tarnához 1/2, Natafalvához is 1/2 órányira, határja két nyomásbéli, gabonát, zabot, jó búzát terem, árpát tsekéllyebben, erdője nints, mezeje térséges, réttye kevés, malma van, piatza Nagy Mihályon.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Izbugya, tót falu, Vinnához nyugotra 1 órányira a Cservenicz vize mellett, melly két részre osztja olly formán, hogy egyik része Ungh, másik Zemplén vármegyéhez tartozik. Számlál 421 r., 98 g. kath., 5 evang., 8 ref., 65 zsidó lak. Kövér rétek a Laborcza mentiben. F. u. gr. Sztáray, Viczmándy, b. Lusinszky, Boronkay, s m. Ut. p. Nagy-Mihály.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Izbugya, tót kisközség a Laborcz mentén, Ung vármegye határán, 102 házzal és 532 lakossal, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagymihály. Legősibb birtokosául 1373-ban Bethlen Mártont ismerjük. Ez időben Ung vármegyéhez tartozott. A Zbugyay család származási helye, melytől nevét is vette. 1419-ben két Zbugya nevű község szerepel, Nagy és Felső jelzőkkel. Ekkor a Nagymihályi és Tibai családok is bírnak itt részjavakat. Zbugyay Bernát 1450-ben, Drugeth Simon leányával a barkói uradalom egy részét kapta, melyeknek községei ettől kezdve az Izbugya előnevet veszik fel. 1563-ban Pethő Jánost és Forgách Simont iktatják némely részek birtokába, 1582-ben Karvai Orlé Miklóst egy kúriába. 1582-ben Kubinyi Kristóf és Szent-Ivány György, 1587-ben Malikóczy Miklós és Gábor kapnak itt részeket, de az 1598-iki összeírásban már Wiczmándy Tamás s Zsigmond és Nyárády Albert vannak említve birtokosaiul. 1656-ban Bornemisza Mihályt iktatják egy részébe, 1773-ban Dessewffy Tamás és Wiczmándy Mihály az urai s e két családot uralja azután; de a mult század elején osztoznak velök még az Ujlaky, Bencsik és Szirmay családok is. Most a Fejérváry családnak van itt nagyobb birtoka. Ékesíti a községet egy újabb úrilak is, mely a Burger Eleké. Róm. kath. temploma 1880-ban épült.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 507-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 541 lakosából 539 szlovák volt.

2011-ben 535 lakosából 502 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. században épült.
  • A Szeplőtelen Szűz tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség