A János[1] bibliai eredetű férfinév, a héberYohhanan névből, illetve ennek latin Johannus formájából származik, alakfejlődése: Joannes → Joanes → Joános → János.[2] Jelentése: Jahve megkegyelmezett.[3] Női párja: Johanna, Janka, Zsanett.
A János a 16-18. században a legnépszerűbb férfinév volt, elterjedtségére utal a mondás: Én is János, kend is János, az Isten is János. Később is, egészen az 1970-es évekig a leggyakoribbak közé tartozott, 1967-ben az 5. leggyakrabban adott férfinév volt, a 80-as években a 9. helyen állt, majd kissé vesztett a népszerűségéből, de még az 1990-es években is igen gyakori volt. A 2000-es évek elején a 29–39, a Jankót és a Janót nem lehetett anyakönyvezni.[2][3][4][5]
a Jancsibank a 19. században a hetenkénti befizetésekre alapított takarékpénztár neve[2]
jancsibankó volt a neve a 19. században a munkabér helyett adott vásárlási utalványnak, ami egy olyan pléh lapocska volt, amit csak meghatározott kereskedőnél lehetett beváltani. Az első világháború idején így hívták a kis értékű vagy egészen elértéktelenedett papírpénzt is[2]
a debreceni diákok nyelvében a rendőr neve máléjános[2]
máléjankó, fajankó, maflajankó vagy gangajános a neve a mamlasz embernek[2]
egyes helyeken a pénzügyőr, finánc neve krumplijancsi[2]
jános a neve az iparossegédeknek, de a pulykakasnak is[2]
paprikajancsi a neve az eredetileg vásárokon, vagy bábjátékban szereplő, nagyorrú, piros ruhás, ravasz személynek vagy bábunak, ami lehet, hogy az orrára húzott valódi paprikáról kapta a nevét[2]
jánosozás vagy jánosolás a mulatozással járó János-napi köszöntés[2]
jánospohár, szentjánosáldás a borozgatás során, hazatérés előtt utolsónak kiivott pohár neve. Már a 11. században felbukkan, hogy lovagi udvarokban a búcsúzkodásnl, csatába indulásnál ürítették a jánospoharat. Haldoklókkal és halálraítéltekkel is itatták, mivel ők is olyan útra mentek, ahonnan nincs visszatérés.[2]