Jakab Ármin és Held Terézia fiaként született. 1893-ban szerzett oklevelet a budapesti Műegyetemen. Ezután tanulmányutakon járt Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában és Belgiumban. Fiatal építészként több építészirodában szerzett gyakorlati ismereteket. Id. Francsek Imrénél dolgozott, a vele együtt végzett Komor Marcell-lel. Később a Korb- és a Pecz- irodában is megfordult. Rövidebb ideig munkatársa volt Lechner Ödönnek is. 1896-ban a Földművelésügyi Minisztérium kiállítástervezői osztályára került, ahol megtervezte az Ezredéves kiállítás több épületét.
1897-ben kezdett együtt dolgozni Komor Marcell-lel, majd 1899-ben közös irodát nyitottak. E társulás 1923-ig tartott. Első időben főként bérházakra kaptak megbízásokat (Budapest, Szondy és Csengery utca sarkán, 1899-ben; Döbrentei téren, 1902-ben.) Komor Marcell-lel közös műtermes villájukat a Budapest II., Keleti Károly utca 29-31. szám alatt 1909-ben tervezték és valósították meg.
Már városrendezési feladatokat is magában rejtő megbízásuk volt Marosvásárhely új városközpontjának megalkotása. Az ide épült Kultúrpalota – a korszak egyik legkoncepciózusabb alkotása – díszítését a Gödöllői művésztelep művészei készítették. Sok középületet terveztek Szabadkai zsinagóga, 1902; városháza, 1908–1910; banképület, 1907; takarékpénztár, 1908; fürdőtelep, Palics, 1909–12), Budapestre Népopera (Erkel Színház), 1912–13; a Palace szálló (Rákóczi út 43., 1910–11), Pozsony (városi vigadó és zenepalota 1906).
1920-as évek elején vejével, Sós Aladárral társult. Még 1913-ban Komor Marcell-lel együtt tervezték a Munkásbiztosító pénztár (OTI) székházát a Fiumei úton, amelynek bővítésére 1930-ban került sor, ezen veje is részt vett. A Svábhegyi szanatórium már Sós Aladárral közös alkotása.
Szobor-emlékmű pályázatokon is részt vett. (Budapest, Kossuth-mauzóleum terve, 1902, Komor Marcell-lel és Vedres Márkkal; Kossuth-szobor terve, 1908, Komor Marcell-lel és Kallós Edével).
Cikkei jelentek meg Angol kertvárosok (A Ház 1909. 4–5., 81–87.); A mai korszerű építészetről (Vállalkozók Lapja, 1929. jan. 9., 3–4., 1929. jan. 16. 3–4.); Die Gefolgschaft Edmund Lechners (A Műgyűjtő 1930. 8–9., 245–247.) címmel. Munkásságáért a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy arany és ezüst érmét nyerte el, ahol számos előadást tartott tanulmányútjairól.
„Jakab Dezső – Komor Marcellel szövetkezve – vitte be Szabadkát Európába. Vagy Európa szédült be Szabadkára. Végeredményben mindegy. Vándor, ha erre jársz, gondolj Jakab Dezsőre (és Komor Marcellra), és állj meg a Fehér Hajó épülete előtt, a város egyik legszebb sarokháza ugyanis az ő tervei alapján épült fel, az eklektika stílusában. Uram, ne add, hogy újra barbárok rohanják le a várost, mely oly sokat köszönhet a két építésznek.”[4]
↑Idézet: "Hét Nap"-ból (Vajdasági magyar hetilap. Szabadka, 2008-11-26)
↑Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete felsorolása szerint.
↑Az utolsó bolgár cári család, Az első világháborúba a központi hatalmak oldalán lépett be. A vesztett háború után az antant ragaszkodott Ferdinánd lemondásához. Murányba vonult vissza, de időnként megjelent a pozsonyi Operában, és Budapestre is ellátogatott.
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között (Műszaki Könyvkiadó. 1986. 198. old. 279. kép)
Gerle–Kovács–Makovecz: A századforduló Magyar Építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó – BONEX 1990. 84-90. oldal)
Ferkai A.: Buda építészete a két világháború között. (MTA Művészettörténeti Kutató Intézet 1995. 81, 90., és 425. cikk)
Ferkai A. (Branczik M., Hajdu V., Molnos A., Oláh É.): Pest építészete a két világháború között. (Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi KHT. 2001. 232. old 183. cikk)
Várallyay Réka: Komor Marcell és Jakab Dezső (Holnap Kiadó. Az építészet mesterei sorozat, 2006)
Keiichi Tahara: Az Európai Szecesszió. Art Nouveau/Modernismo/Jugendstil. (Fordította: Fellegi Balázs. Magyar Kiadás: GLÓRIA kiadó 2001. 360-363, és 374-381. old.)