James Whitley Deans Dundas

James Whitley Deans Dundas
Született1785. december 4.[1][2]
Elhunyt1862. október 3. (76 évesen)[1][2]
Weymouth
Állampolgárságabrit
Házastársa
  • Janet Dundas (1808. április 28. – 1846. április 30.)[3]
  • Lady Emily Reynolds-Moreton (1847. augusztus – nem ismert)[3][4]
GyermekeiJames Whitley Deans Dundas
SzüleiJanet Dundas
James Deans
Foglalkozása
  • politikus
  • tengerésztiszt
Tisztsége
  • First Sea Lord
  • Second Sea Lord
  • member of the 11th Parliament of the United Kingdom (1832. december 24. – 1834. december 29.)
  • member of the 12th Parliament of the United Kingdom (1836. február 10. – 1837. július 17.)
  • member of the 13th Parliament of the United Kingdom (1837. július 24. – 1838. március 21.)
  • member of the 14th Parliament of the United Kingdom (1841. június 29. – 1847. július 23.)
  • member of the 15th Parliament of the United Kingdom (1847. július 29. – 1852. január 29.)
Kitüntetései
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Order of the Medjidie
A Wikimédia Commons tartalmaz James Whitley Deans Dundas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James Whitley Deans Dundas (1785. december 4. – Weymouth, Dorset, 1862. október 3.) angol tengernagy.

Élete

[szerkesztés]

Dr. James Deans és Janet Dundas fiaként született. 1799. december 4-én belépett a Brit Királyi Haditengerészetbe, részt vett a Hollandia ellen intézett expedicióban, továbbá 1800-ban Alexandria körülzárolásában, Stralsund védelmében és 1807-ben Koppenhága bombáztatásában. Ezután még néhány évig a Keleti-tengeren, 1815-től 1819-ig pedig a Földközi-tengeren állomásozó hajóhadon szolgált. 1841-ben ellentengernaggyá és a tengerészeti főhivatal (Admiralty) lordjává nevezték ki. Azután tagja lett az alsóháznak, 1851 végén pedig az angol földközi-tengeri hajóhadnak főparancsnoka lett. 1852 decemberében altengernaggyá léptették elő. Midőn pedig az oroszok a dunai fejedelemségekbe vonultak, Dundas Konstantinápoly védelmére a Bezika-öbölben vetett horgonyt, ahonnan a török flottának Szinope mellett történt megsemmisítése után, 1854 elején, a Fekete-tengerbe nyomult, ahol Hamelin francia tengernaggyal együtt a szövetségesek hajóhadát vezényelte és április 22-én Odesszát bombáztatta. Miután a kikötés alkalmával és Szevasztopol előtt tanusított magatartása miatt a parlamentben és sajtóban többször megtámadták, a parancsnokságról 1854 december havában lemondott és Angliába tért vissza. Később még a kék és fehér zászló admirálisa is lett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b p628.htm#i6279, 2020. augusztus 7.
  4. ↑ inferred from timeline of events

Források

[szerkesztés]