Japán energiagazdasága

Japán energiagazdasága magába foglalja az energia előállítását, felhasználását, importját, exportját és mint annak jelentős részét, a villamosenergia-gazdaságát is.

Az ország elsődleges energia felhasználása 2011-ben 477,6 Mtoe volt, 5%-kal kevesebb, mint az azt megelőző évben.[1]

Japán jelentős hiányt szenved fosszilis tüzelőanyagokból, kivéve a kőszénből, továbbá nagy mennyiségű importra szorul kőolajból, földgázból és egyéb energiahordozókból, mint például uránból. Japán 2010-ben energiaszükségletei fedezésének 42%-ában az olajimportra támaszkodott.[2] Ugyanabban az évben, az ország 187 millió tonna (a világ teljes kőszén importjának kb. 20%-a) kőszénbehozatallal az első számú kőszénimportáló volt a világon és 99 milliárd m³-rel (a világ teljes földgáz behozatalának 12,1%-a) az első számú földgázimportőr is.[3]

Habár energiaszükségleteinek egynegyedében az atomenergiára támaszkodott, a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset után, biztonsági okokból minden atomreaktort fokozatosan leállítottak.[4][5] Az ohi atomerőmű hármas számú reaktorát végül 2012. július 2-án újra üzembe helyezték.[6] 2013 januárjára a legtöbb város, amely atomerőműnek ad otthont, úgy volt vele, hogy nem bánják az újraindításukat.[7]

Áttekintés

[szerkesztés]
GDP vs energia fogyasztás, 1968–2012
Energia Japánban[8]
Fő Energia Előállítás Import Elektromosság CO2-kibocsátás
Millió TWh TWh TWh TWh Mt
2004 127.7 6,201 1,125 5,126 1,031 1,215
2007 127.8 5,972 1,052 5,055 1,083 1,236
2008 127.7 5,767 1,031 4,872 1,031 1,151
2009 127.3 5,489 1,091 4,471 997 1,093
2010 127.4 5,778 1,126 4,759 1,070 1,143
2012 (Japan) 126.7 6,034 1,013 5,532 851[9] 1,207[10]
2012 (IEA) 127.8 5,367 601 4,897 1,003 1,186
Change 2004-10 -0.2 % -6.8 % 0.0 % -7.2 % 3.7 % -5.9 %
Mtoe = 11.63 TWh, Prim. energy includes energy losses that are approximately 2/3 for thermal power stations [11]

Történelem

[szerkesztés]
Villamos-energia termelés Japánban forrás szerint

Japánnak a második világháború vége utáni és a kilencvenes évekig tartó rohamos ipari fejlődése azzal járt, hogy az összenergia-fogyasztás ötévenként megkétszereződött. A növekedés 1960–72 közötti szakaszában az energiafogyasztás gyorsabban nőtt, mint a 'GNP' (gross national product, vagyis az ország össztermelése) amivel az ország energiafogyasztása megkétszereződött. Így 1976-ra, bár a világ lakosságának csak 3%-át képviselte, energiafogyasztása a világ fogyasztásának 6%-ával felelt meg.

Más országokhoz képest a villamosenergia Japánban viszonylag drága,[12] ráadásul a földrengés és szökőár katasztrófa után elvesztett fukusimai atomenergia után a villany ára jelentősen megnövekedett.[13]

Villamos-energia

[szerkesztés]
Bővebben: Electricity sector in Japan
Térkép Japán villamosenergia-átviteli hálózatáról, mutatva az inkompatibilis rendszert a régiók között
A szakumai frekvenciaváltó állomás

2008-ban Japán a világon 3. helyen állt a villamosenergia előállításában, az USA és Kína után, 1025 TWh előállításával abban az évben.[14]

2004-ben egy átlagos japán emberre jutó éves villamosenergia-fogyasztás 8459 kWh, míg egy átlagos amerikai fogyasztása 14 240 kWh volt. Ebben a tekintetben a világ országai között a 18. helyet foglalta el. Az országban az egy főre eső villamosenergia-fogyasztás 1990 és 2004 között 21,8%-kal nőtt.[15]

Japánnak 2010-ben 282 GW teljes beépített villamosenergia-termelő kapacitása volt, a világon a 3. legnagyobb az USA és Kína mögött. Bár a 2011-es földrengés okozta kár után a kapacitást kb. 243 GW-nak számították az év közepére.[2]

2009-ben 53 aktív, atomenergiát termelő reaktorral Japán a 3. helyen állt az USA (104 reaktor) és Franciaország (59 reaktor) után.[16] A villamosenergia előállításának majdnem negyede (24,93%) atomerőművekből származott (az USA 19,66% és Franciaország 76,18%).[17] Viszont a földrengés után, 2012 májusára végül minden atomerőművet leállítottak, majd 2012 júniusában az Ohi Atomerőművet újraindították.

Országos hálózat

[szerkesztés]

Ellentétben a legtöbb ipari országgal, Japánnak nem egységes villamosenergia átviteli hálózata van, hanem külön keleti és nyugati. A normál feszültség a hálózati csatlakozókban 100 V, de a hálózatok különböző frekvenciákon működnek: a kelet-japán 50 Hz-en a nyugat-japán 60 Hz-en.[18] A hálózatok három frekvencia-átalakító állomáson keresztül állnak kapcsolatban egymással (Higasi-Simizu, Sin Sinano és a szakumai), de ezek csak 1 GW-ot tudnak kezelni.[19] Nantóban is van egy 300 MW-os Minami-Fukumicu nevű frekvenciaváltó telep. A 2011-es tóhokui földrengés és szökőár következtében 11 reaktort leállítottak, ami 9,7 GW kapacitás-csökkenést okozott.[19] A három átalakító állomás nem rendelkezett elégséges kapacitással, hogy elegendő teljesítményt továbbítson Japán nyugati villamos-energia-hálózatából ahhoz, hogy jelentősen segítse a keleti hálózatot.

A két hálózatot eredetileg különböző vállalatok alakították ki. A Tokyo Electric Light Co.-t, amely létrehozta Japán elektromos ellátását, 1883-ban alapították. 1885-ben a kereslet olyannyira megnőtt, hogy a TELCO áramtermelő berendezéseket vett a német AEG-től.[19] Ugyanez történt a Japán nyugati oldalán a General Electrickel, amely az Osaka Electric Lamp ellátója volt. A GE felszerelése az amerikai szabványt, 60 Hz-et használt, míg az AEG felszerelése az európai 50 Hz-et.[19]

Közművek

[szerkesztés]

Japánban a villamosenergia-piac 10 szabályozott vállalat között oszlik meg:

  • Tepco
    Tepco
  • Kepco
    Kepco
  • Chubu
    Chubu
  • Tohokuden
    Tohokuden
  • Kyuden
    Kyuden

Energiaforrások

[szerkesztés]
Japan—primary energy use[20]
Tüzelőanyag 1950 1988 2001[20]
Kőszén 50% 18,1% 16,8%
Víz 33% 4,6% 4,0%
Olaj 17% 57,3% 50,2%
Földgáz - 10,1% 13,6%
Atom - 9,0% 14,4%
Egyéb - 1,3% 1,0%

1950-ben a kőszén biztosította Japán energiaszükségletének felét, a vízenergia az egyharmadát, a többit pedig a kőolaj. 2001-re az olaj hozzájárulása 50,2%-ra nőtt, emellett pedig az atomenergia és a földgáz felhasználása is nőtt. Mára Japán erőteljesen függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, hogy megfeleljen az energiaigényeinek.[2]

Az 1970-es évek két olajválsága nyomán az (1973-as és az 1979-es), az ország erőfeszítéseket tett az energiaforrások változatossá tételére, hogy megőrizze az energiabiztonságot. Japán hazai olajfogyasztása kis mértékben csökkent az 1970-es évektől, kb. 5,1 millió hordó/nap-ról (810 000 köbméter) az 1990-es évekre 4,9 millió hordó/nap olajra (780 000 m³). Míg az ország olajfelhasználása csökkent, addig az atomenergia- és a földgázfogyasztás jelentősen nőtt. Számos Japán iparág, többek közt a elektromos cégek és acélgyártók, váltott kőolajról a jórészt import kőszénre.

Az állami tartalékkészlet körülbelül 92, a magántartalékok pedig további 77 napi fogyasztásnak felelnek meg, így ez együtt kb. 169 nappal vagy 579 millió hordóval (92 100 000 köbméter) egyenértékű.[21][22] A japán SPR a Japan Oil, Gas and Metals National Corporation által működtetett.[23]

Atomenergia

[szerkesztés]
Bővebben: Nuclear power in Japan
Lásd még: Fukusimai atomerőmű-baleset
A 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa volt a legsúlyosabb nukleáris baleset az elmúlt 25 évben, kb. 50 000 lakás vált lakhatatlanná, miután sugárzó anyag szivárgott ki a levegőbe a talajba és a tengerbe.[24] A sugárszennyezés a hal és zöldségek onnan való szállításának betiltásához vezetett.[25]

Japán későn kapcsolt ezen a téren, de végül sikerült technológiát importálnia az USA-ból és uránhoz jutnia Kanada, Franciaország, Dél-Afrika és Ausztrália bányáiból. 1991-re az országnak 42 működő atomerőműve, összes teljesítménye, mintegy 33 GW volt. Az atomenergia-termelés aránya a teljes villamosenergia termeléshez képest az 1973-as 2%-ról 23,6%-ra nőtt, 1990-re. Az 1980-as évek alatt a Japán atomenergia-programot erőteljesen ellenezték a környezetvédő csoportok, különösen az amerikai Three Mile Island-i baleset (1979) után. A 2000-es években itt működött a világ néhány továbbfejlesztett forralóvizes reaktora, köztük az első új, III. generációs reaktor. Külön létesítmény épült arra, hogy dúsítsa a nukleáris fűtőanyagot, kezelje a nukleáris hulladékot és újrahasznosítsa az elhasznált nukleáris fűtőanyagot.

A 2011-es földrengés és szökőár után néhány reaktor megsérült, ami sok bizonytalanságot és félelmet keltett a radioaktív anyagok kibocsátásával kapcsolatban, valamint kiemelte a folyamatos aggodalmakat a japán nukleáris-szeizmikus tervezési szabványokkal kapcsolatban.[26] 2012. május 5-én Japán az utolsó atomreaktort is leállította; ez volt az első alkalom 1970 óta, hogy az országban nem volt atomenergia-termelés.[27] Június 16-án Noda Josihiko miniszterelnök elrendelte az ohi atomerőmű 3-as és 4-es reaktorának újraindítását, mondván, hogy az emberek megélhetését meg kell védeni.[28] Az ohi erőmű 3-as reaktora július másodikán,[6] a 4-es pedig július 21-én kezdte meg a működését.[29]

Japán új, 2014 áprilisában kelt, a Liberális Demokrata Párt kormánya által elfogadott, energiaterve az atomenergiát az ország legfontosabb erőforrásának tartja.[30] Visszavonva az előzőleg kormányzó Demokrata Párt döntéseit a kormány újraindítja az atomerőműveket, aminek célja „reális és kiegyensúlyozott energiastruktúra” létrehozása.

Földgáz

[szerkesztés]

Mivel a hazai földgáztermelés minimális, a növekvő igényeknek nagyobb importtal próbál megfelelni az ország. Japán fő földgázellátói 1987-ben Indonézia (51,3%), Malajzia (20,4%), Brunei (17,8%), az Egyesült Arab Emírségek (7,3%) és az USA (3,2%) voltak.

Megújuló energia

[szerkesztés]
Szén-dioxid-kibocsátás (ezer tonna) az 1990-es szinthez viszonyítva[31]
Év CO2 Változás
1990 1 072 420 0%
1991 1 094 350 2,04%
1992 1 106 500 3,18%
1993 1 081 490 0,85%
1994 1 132 560 5,61%
1995 1 138 750 9,19%
1996 1 169 550 9,06%
1997 1 170 120 9,11%
1998 1 130 600 5,43%
1999 1 165 720 8,7%
2000 1 207 980 12,64%
2001 1 191 390 11,09%
2002 1 205 480 12,41%
2003 1 233 640 15,03%
2004 1 259 659 17,46%
2005 1 238 181 15,46%
2006 1 231 298 14,81%
2007 1 251 169 16,67%
2008 1 207 686 12,61%
2009 1 101 134 2,68%
Lásd még: Solar power in Japan és Wind power in Japan

Japán jelenleg a villamosenergia 10%-át megújuló energiaforrásokkal termeli. A céljuk, hogy 2020-ra ez az érték 20%-ra nőjön.[32]

Vízenergia

[szerkesztés]

Az ország legfőbb megújuló energiaforrása a vízenergia, melynek a beépített kapacitása, mintegy 27 GW és a termelése pedig 69,2 TWh áram volt 2009-ben.[33] 2011 szeptemberére Japánnak 1198 kisebb vízerőműve volt, 3225 MW kapacitással. A kisebb erőművek Japán teljes vízenergia kapacitásának 6,6%-át teszik ki. A maradék kapacitást nagy és közepes vízerőművek teszik ki, amiket általában nagyobb gátaknál helyeznek el. A kisebb erőműveknél a kilowattóránkénti áram ára magas volt, kb. 15–100 ¥, akadályozva ezzel az energiaforrás további fejlesztését.[34]

Geotermikus energia

[szerkesztés]

Egyéb megújuló energiaforrások mellett, Japán részben kiaknázta a geotermikus energiát is.[35] 1989-ben az országnak 6 geotermikus erőműve volt, 133 MW összesített teljesítménnyel. 2011-re az országnak 18 geotermikus erőműve lett.[36]

Napenergia

[szerkesztés]

Ráadásul, bár kevéssé járul hozzá a teljeshez energiatermeléshez, Japán volt a világ 2. legnagyobb fényelektromos energia termelője a korai 2000-es években, amíg Németország meg nem előzte 2005-ben, amikor is a világ ellátásának 38%-át tette ki, szemben Németország 39%-ával.[37][38] 2011 decemberében a Tohoku Electric Power egy naperőmű működtetését kezdte meg Hacsinohéban, (Aomori prefektúra). A 10 000 panel, mintegy 50 000 négyzetméter területet foglal el és 1,6 millió kWh áramot termel évente, amely 500 háztartás energiaszükségleteinek felel meg.[39] 2012. július elsején új tarifákat vezetett be a japán kormány a megújuló energiaforrásokhoz. A tarifák (42 ¥/kWh a következő 20 évben a napenergia termelőknek) a legmagasabbak a világon. Ezzel próbálják meg ösztönözni a napenergia elterjedését az országban.[40][41] Ilyen ösztönzőkkel a fukusimai atomkatasztrófa után Japán, 2012-ben, 1394 MW megújuló energiát termelt. A megújuló energia egyharmada napenergia. A termelés növekedésével 2013-ban újabb napenergia berendezések létesítenek.[42] A tarifákkal próbálják elérni, hogy 2020-ra Japán részesedése a megújuló energia termelésben 20% legyen. 2012 végére Japán teljes napenergia teljesítménye 7,4 GW volt. Egy gigawatt 250 000 otthonnak nyújt energiát.[32]

Szélenergia

[szerkesztés]

2011 szeptemberében Japánnak 1807 szélturbinával rendelkezett, melynek teljesítménye 2440MW volt. Az állandó széllel rendelkező területek hiánya, a környezetvédelmi korlátozások és a hangsúly a fosszilis és nukleáris erőt használó közműveken, hátráltatják a további szélenergia kihasználást az országban.[43]

Hulladékból és biomasszából nyert energia

[szerkesztés]

2011 szeptemberére Japánnak 190 generátora volt települési hulladék egységekhez csatolva és 70 független erőműve, mely biomasszából nyert tüzelőanyagból állít elő energiát. Továbbá 14 generátort használtak, hogy kőszént és biomasszát is égessenek. 2008-ban Japán 322 millió tonna biomasszából készült tüzelőanyagot állított elő és 76%-át energiává alakította.[44]

Óceán energia

[szerkesztés]

2012-ben a kormány meghirdette a terveket, hogy kísérleti árapály és hullám erőműveket hozz létre part menti területeken.[45]

Szén-dioxid-kibocsátás

[szerkesztés]
Országonkénti CO2 kibocsátás tonna/fő/év, 2004-es adat
Lásd még: Globális felmelegedés és Kiotói egyezmény

2003-ban Japán volt a világon az ötödik legnagyobb széndioxid-kibocsátó ország (en: országok szén-dioxid-emissziója nagyságrendben), a világ kibocsátásának 5%-át tette ki. Ugyanebben az évben Japán a 36. helyen állt a világ országainak en: egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátóinak listáján.

2007-ben a BBC arról számolt be, hogy Japánnak nehézségei akadtak a kiotói egyezmény által megszabott 6%-os csökkentéssel, részben azért, mert a Japán vállalkozások így is nagyon energia igényesek.[46] Ennek ellenére 2007 májusában, ez előző miniszterelnök Abe Sinzó kijelentette, hogy a világ kibocsátását 2050-re 50%-kal csökkenteni kell. Elvárta, hogy Japán ebben vezető szerepet játsszon. „Egy új vázat kell létrehozni, amely túllép a kiotói egyezményen, melyben majd az egész világ közre fog működni a kibocsátás csökkentésében.” nyilatkozta Abe.[46]

Ennek ellenére, a tohokui földrengés eseményei miatt, az energiatermelés általi szén-dioxid-emisszió rekord szintre növekedett, 1227 Mt-ra, szemben a kiotói egyezmény által előírt 1136 Mt-val (8%-os csökkenés az 1235 Mt-ról).[47] A gáz és kőszén felhasználás növekedése (hogy pótolják az elveszett nukleáris teljesítményt) növelte a szén-dioxid-kibocsátást 3%-kal, annak ellenére, hogy a villamosenergia-igény közel 15%-kal csökkent.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BP Statistical Review of World Energy 2012. BP. [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  2. ↑ a b c Japan. Country Analysis Briefs. U.S. Energy Information Administration (EIA). (Hozzáférés: 2012. július 2.)[halott link]
  3. ↑ IEA Key World Energy Statistics 2011 Archiválva 2011. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2010 Archiválva 2010. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2009 Archiválva 2013. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006 Archiválva 2009. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben IEA October, crude oil p.11, coal p. 13 gas p. 15
  4. ↑ Nakamoto, Michiyo: Tepco faces revolt over price rise. FT.com, 2012. április 4. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  5. ↑ Devere, Eddie: Grow, Baby, Grow: Eddie's Blog on Energy & Physics: Japan's Electricity Crisis _ & _ Nuclear Power in the US. Eddiesblogonenergyandphysics.blogspot.com, 2012. február 20. [2014. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  6. ↑ a b Japan restarts first reactor since Fukushima - World news - Asia-Pacific | NBC News. MSNBC, 2012. január 7. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  7. ↑ http://www.bangkokpost.com/news/world/329475/most-japan-cities-hosting-nuclear-plants-ok-restart-survey
  8. ↑ IEA Key World Energy Statistics Statistics 2013 Archiválva 2014. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2012 Archiválva 2013. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2011 Archiválva 2011. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2010 Archiválva 2010. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2009 Archiválva 2013. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006 Archiválva 2009. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben IEA October, crude oil p.11, coal p. 13 gas p. 15
  9. ↑ http://www.netc.no/netc/archives/1917[halott link]
  10. ↑ Archivált másolat. [2014. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  11. ↑ Energy in Sweden 2010 Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, Facts and figures, The Swedish Energy Agency, Table 8 Losses in nuclear power stations Table 9 Nuclear power brutto
  12. ↑ Nagata, Kazuaki, "Utilities have monopoly on power", Japan Times, 6 September 2011, 3. o.
  13. ↑ Nakamoto, Michiyo: Tepco faces revolt over price rise. FT.com, 2012. április 4. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  14. ↑ Electricity - production 2008 Country Ranks. Photius.com, 2007. május 25. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  15. ↑ Electricity Consumption Per Capita 2004 - Country Rankings. Allcountries.org, 2007. május 25. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  16. ↑ Nuclear Power Plants by Country 2009. Photius.com, 2007. május 25. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  17. ↑ Nuclear Share in Electricity Generation by Country 2008. Allcountries.org, 2007. május 25. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  18. ↑ Electricity in Japan. Japan-guide.com, 2007. május 7. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  19. ↑ a b c d Williams, Martyn. „A legacy from the 1800s leaves Tokyo facing blackouts”, Computerworld, 2011. március 18.. [2014. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 21.) 
  20. ↑ a b Country Analysis Briefs - Japan, US Energy Information Administration, published January 2004, accessdate 2007-05-10
  21. ↑ „Energy Security in East Asia”, Institute for the Analysis of Global Security, 2004. augusztus 13. 
  22. ↑ „Energy Security Initiative”, Asia Pacific Energy Research Center, 2002. január 1.. [2005. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  23. ↑ Japan Oil, Gas and Metals National Corporation. JOGMEC. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  24. ↑ Tomoko Yamazaki and Shunichi Ozasa. „Fukushima Retiree Leads Anti-Nuclear Shareholders at Tepco Annual Meeting”, Bloomberg, 2011. június 27. 
  25. ↑ Mari Saito. „Japan anti-nuclear protesters rally after PM call to close plant”, Reuters, 2011. május 7.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 14.) 
  26. ↑ Johnston, Eric, "Current nuclear debate to set nation's course for decades", Japan Times, 23 September 2011, 1. o.
  27. ↑ Batty, David. „Japan shuts down last working nuclear reactor”, The Guardian, 2012. május 5. 
  28. ↑ Ohi reactors cleared for restart. World-nuclear-news.org, 2012. június 18. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  29. ↑ Oi nuclear plant's No 4 reactor begins generating power. Zeenews.india.com, 2012. július 21. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  30. ↑ http://en.haberler.com/japan-reverses-its-withdrawal-from-nuclear-power-418262/
  31. ↑ Dioxyde de carbone (CO2), émissions en mille tonnes de CO2 (CDIAC). United Nations, 2006. november 20. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 28.)
  32. ↑ a b „After Fukushima, Japan beginning to see the light in solar energy”, The Guardian , 2013. június 19. (Hozzáférés: 2013. június 19.) 
  33. ↑ See Hydroelectricity#World hydroelectric capacity
  34. ↑ Johnston, Eric, "Small hydropower plants keep it local", Japan Times, 29 September 2011, p. 3.
  35. ↑ Demetriou, Danielle. „Japan taps into power of volcanoes with geothermal energy plants”, The Daily Telegraph, 2009. január 5.. [2014. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 14.) 
  36. ↑ Johnston, Eric, "Geothermal trove lies mostly untapped despite energy crisis", Japan Times, 27 September 2011, p. 3.
  37. ↑ Japan lags behind Europe in solar power. Jomiuri Sinbun, published 2007-05-10, accessed 2007-05-14..
  38. ↑ Johnston, Eric, "Despite headwinds, solar energy making progress, advocates say", Japan Times, 24 September 2011, p. 3.
  39. ↑ Jiji Press, "Tohoku Electric's solar plant starts up", Japan Times, 21 December 2011, p. 3.
  40. ↑ Watanabe, Chisaki, (Bloomberg), "Japan to become No. 2 solar market[halott link]", Japan Times, 4 July 2012, p. 7
  41. ↑ Johnston, Eric, "New feed-in tariff system a rush to get renewables in play", Japan Times, 29 May 2012, p. 3
  42. ↑ Hur, Jae & Suzuki, Ichiro, (Bloomberg), "Dowa Boosts Silver Output to Meet Japan Post-Quake Solar Demand", Bloomberg, 12 May 2013
  43. ↑ Johnston, Eric, "Wind power quest faces stability, regulatory hurdles", Japan Times, 28 September 2011, p. 3.
  44. ↑ Johnston, Eric, "With backing, biomass can help meet energy needs", Japan Times, 30 September 2011, p. 3.
  45. ↑ Jiji Press, "Wave, wind power project planned", Japan Times, 20 March 2012, p. 7.
  46. ↑ a b Japan eyes 50% greenhouse gas cut. BBC, 2007. május 24. (Hozzáférés: 2007. június 20.)
  47. ↑ http://advancedglobaltrading.com/japans-co2-emissions-to-hit-record-high-this-year/

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Energy in Japan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.