Japán nagymagvú tiszafa | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Japán nagymagvú tiszafa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Japán nagymagvú tiszafa témájú médiaállományokat és Japán nagymagvú tiszafa témájú kategóriát. |
A japán nagymagvú tiszafa (japán muskotályfenyő, kajamag, kajafa, kaya; Torreya nucifera) a fenyőalakúak közé tartozó tiszafafélék családjában a nagymagvú tiszafa (Torreya) nemzetség egyik faja.
Amint ezt neve is mutatja, Japánban honos (Honsútól Kjúsúig), emellett a Koreai-félszigeten is (Terebess). A mérsékelt égövben többfelé telepítik.
Hazájában 20–25 m magasra nő, Európában ritkán éri el a 10 m-t (NDA).
Koronája viszonylag karcsú. Kérge szürkésvörös, rostos bordái cikkcakkosak. Zöld hajtásai a harmadik évben vörösre színeződnek és ekkor jelennek meg végükön a tompa végű virágrügyek.
Lombja nagyon hasonlít a közönséges tiszafa (Taxus baccata) lombjához. 30 mm hosszú, 2,5 mm széles, fényes zöld, lehajló tűlevelei fésűsen nőnek. A levelek fonákán két keskeny sorban halványszürke, enyhén besüllyedő légzőnyílások (sztómák) nyílnak.
Szilvaszerű, tojásdad termése 3–4 cm hosszú. Éretlenül zöld, beérve megbarnul és narancsos illatot áraszt (NDA). Burka (az arillusz) éretten gyantás és puha.
Örökzöld. Az összes nagymagvú tiszafa közül ez a legkevésbé fagyérzékeny. A nyári aszályt nem szereti, ezért az aszályos területeken érdemes árnyékos-félárnyékos helyre ültetni.
Díszfának ültetik; eredeti élőhelyén ehető terméséért is. Eszik nyersen vagy főzve édességekben. Íze kellemesen édes, gyantásan aromás. Japánban étolajat is nyernek ki belőle (Terebess).