Josef Grassi | |
Önarckép (1800 után) | |
Született | Bécs[4] |
Elhunyt | Drezda[4] |
Állampolgársága | osztrák[3] |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Bécsi Képzőművészeti Akadémia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Grassi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Josef Grassi (Josef Mathias [8] Grassi; Bécs, 1757. április 22. – Drezda, 1838. január 7.) osztrák arcképfestő. Giuseppe Grassi néven is említik.
Bátyja Anton Grassi szobrász és porcelánkészítő. Apjuk, Ottilio udinei ötvös volt. Josef a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Úgy érezte, hogy ott méltánytalanul bánnak vele, ezért amikor elveszítette a Heinrich Friedrich Fügerhez szóló utazási ösztöndíj pályázatát, megfogadta néhány lengyel nacionalista barátjának a tanácsát, és Varsóba költözött.[9] Ott Teresa Jabłonowska (Stanisław Jan Jabłonowski leszármazottja) tanára lett, és sikeres portréfestővé vált. Amikor 1794-ben kitört a Kościuszko-felkelés, Tadeusz Kościuszko támogatásával, akinek az arcképét megfestette, biztonságba kerülhetett.
1799-ben a Drezdai Képzőművészeti Akadémia professzorává nevezték ki. 1804-ben Gothába ment, ahol Augustus hercegnél dolgozott, majd 1808-tól 1810-ig Rómában tartózkodott az Accademia di San Luca tagjaként. 1816 és 1821 között ismét Rómában élt, ahol az olaszországi szász művészek tanulmányi igazgatójaként dolgozott.[8] Ekkor azonban divatba jött a nazarénusok mozgalma, és a munkásságát figyelmen kívül hagyták, így visszatért Drezdába. I. Frigyes Ágost szász királytól megkapta a Szász Polgári Rend Lovagi Nagykeresztjét.
Grassi leginkább érzékeny nőportréiról ismert. Későbbi éveiben stílusa megváltozott, és az akadémikus klasszicizmus egyik formáját követte. Drezdában halt meg, 80 évesen.