Josef Jireček | |
1888-ban | |
Született | 1825. október 9.[1][2][3][4] Vysoké Mýto[2][4] |
Elhunyt | 1888. november 25. (63 évesen)[1][2][4][5] Újváros[5] |
Állampolgársága | |
Gyermekei | Konstantin Jireček |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Károly Egyetem |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Nemzeti Temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Jireček témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Josef Jireček (Vysoké Mýto, 1825. október 9. – Prága, 1888. november 25.) cseh filológus és osztrák miniszter, Hermenegild Jireček jogtudós bátyja.
Miután Prágában jogot és nyelvészetet hallgatott, a közoktatásügyi minisztériumba lépett. 1871-ben közcsodálkozásra a közoktatásügyi tárcát kapta a Hohenwart-kabinetben, melynek bukása után Prágába költözött, ahol a cseh tudományos társulatnak elnöke lett. 1878-ban a cseh tartománygyűlésbe, 1879-ben a birodalmi tanácsba is beválasztották, ahol, mint miniszter korában, a klerikális és federalisztikus párthoz szított. Rövid minisztersége nem hagyott maga után nyomot. Több és méltó elismerés fűződött írói tevékenységéhez.
Handbuch des Unterrichts- und Prüfungswesens in Österreich (Bécs, 1868); Cseh antológia (3 köt., Prága, 1858-61); A cseh irók biográfikus lexikona (2. köt., uo., 1874-76); Hymnologia bohemica (uo. 1878); Die Echteit der Königinhofer handschrift (Bécs, 1862, azt öccsével, Hermenegilddal együtt írta); Slavata biográfiája (uo., 1876). Németre fordította a königinhofi és grünbergi kéziratot (Prága, 1879) és kiadta Blahoslavnak cseh nyelvtanát, Slavata emlékiratait, Koldinnak Cseh városok jogait és a Dalimil-féle krónikát.