Jovan Pačić | |
Élete | |
Született | 1771. november 6. Baja |
Elhunyt | 1849. december 4. (78 évesen) Buda |
Nemzetiség | szerb |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, festészet |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jovan Pačić témájú médiaállományokat. |
Jovan Pačić (szerbül: Јован Пачић; Baja, 1771. november 6., Baja — Buda, 1849. december 4.) magyarországi szerb festő és költő.
Az általános iskolát szülővárosában végezte el, majd gimnáziumba ment talán Kalocsára és Budára. 1792-ben vagy 1793-ban belépett a hadseregbe, a lovassághoz került és harcolt a franciák ellen. Wagram mellett egy kard átvágta a száját, és egy évre rá visszavonult, mert Oroszországban megfagytak a lábai, de az is szerepet játszott, hogy félreértései voltak a feletteseivel. Mint nyugdíjas lovaskapitány (Rittmeister), Újvidékre költözött, majd nem sokkal később Győrben telepedett le, végül Budán (1838) élt. Az Aranyszarvas vendéglőnél halt meg 1849-ben.
Hazafias versek szerzője, melyek főleg újságokban jelentek meg. Elsőként kezdett Goethe műveinek szerb nyelvre fordításával foglalkozni.
Jovan Pačić festészettel foglalkozott főleg. Tájképeket festett akvarellre, amelyeket a kortársak dicsértek, de a Bácskában élő emberekről is készített képeket. Ma ezeket a festményeket Budapesten őrzik.