Julien Clerc

Julien Clerk
2008
2008
Életrajzi adatok
Születési névPaul Alain Leclerc
Született1947. október 4. (77 éves)[1][2][3][4]
Párizs 19. kerülete
Származásfrancia
HázastársaHélène Grémillon
ÉlettársFrance Gall (1970–1974)
GyermekeiJeanne Herry
SzüleiPaul Leclerc, Evelyne Merlot
IskoláiLycée Lakanal
Pályafutás
Műfajoksanzon
Híres dalCe n'est rien
Hangszer
Díjak
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Vincent Scotto Award
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító00042299089
Julien Clerk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Julien Clerk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julien Clerk (Párizs 19. kerülete, 1947. október 4. –) francia énekes, dalszerző.

Pályafutása

[szerkesztés]

Clerc apja magas beosztású UNESCO-tisztviselő volt. Anyai nagyapja a Francia Antillák Guadeloupe szigetéről származott. Anyja őseihez hasonlóan antillainak tartja magát, szerinte a szigetek zenéje is formálta őt.

Clerc apja házában ismerkedett meg a klasszikus zenével, édesanyja pedig a francia sanzonokkal ismertette meg, elsősorban Georges Brassensszel és Édith Piafhal.

A szülők 1949-ben elváltak.

Apja második felesége csembalóművész volt, aki hatéves korától zongorázni tanította. Clerc tizenhárom évesen hallás után tucdott játszani. A Párizs melletti Sceaux-ban járt iskolába, ahol 1965-ben érettségizett. Ezután elkezdett angolul tanulni a Sorbonne-on.

1969-1974 között kapcsolatban állt France Gall énekesnővel. Később Miou-Miou színésznővel volt kapcsolata, akitől két lánya született. A következő házasságból − Virginie Coupérie-vel − pedig egy fiú és egy lány. A házasság válással végződött.

Clerc igazi karrierje 1968-ban kezdődött. Fellépett Salvatore Adamo-val és Gilbert Bécaud-val. Ugyanebben az évben lehetőséget kapott első kislemezének felvételére. A Roda-Gil által írt szövegek élénk visszhangot váltottak ki a párizsi fiatalok között, és Julien Clerc hamarosan az új generáció zenei bálványává vált. A dalszövegek olykor talányos költészete, a bonyolult zenei fogalmazás és sok fiatal kortárs hippi megjelenése sokban meghatározta sikerét. Clerc Claude Bukowski szerepét alakította a Hair című popmusical francia változatában.

1970-ben Clerc első önálló fellépését a párizsi Music Hall Olympiában tartotta.

1972-ben nyert először aranylemezt a Liberté égalitéért. Az 1970-es években minden albuma aranylemez lett. 1982-ben platinalemez szintet ért el a Femmes indiscrétion et blasphème című albuma.

1992-ig további négy platinalemeze volt. Az 1980-as években más zenei stílusokkal kísérletezett. Kedvenc szövegírójától, Roda-Giltől való átmeneti elszakadás után rövid idő után visszatért a sanzonokhoz. 1996 óta rendszeresen fellép Les Enfoirés-szel.

Clerc az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának francia jószolgálati nagykövete. 2012-ben társszerzője volt annak a felhívásnak, hogy a házssságokban élő a homoszexuális párok örökbe fogadhassanak.

Az én generációm egésze, a trockisták vagy a maoisták, ma a gaullisták csak bosszantottak, ezért azt mondom magamban, hogy megelőztem a koromat.

Albumok

[szerkesztés]
  • 1970: Julien Clerc
  • 1970: Des jours entiers à t'aimer
  • 1971: Julien Clerc
  • 1971: Olympia 70
  • 1971: Niagara
  • 1972: Liberté, égalité, fraternité... ou la mort
  • 1973: Ca fait pleurer le bon dieu
  • 1974: Terre de France
  • 1974: N°7
  • 1976: A mon âge et à l'heure qu'il est
  • 1978: Jaloux
  • 1979: 36 Front populaire (comédie musicale)
  • 1979: Emilie Jolie by Philippe Chatel
  • 1980: Quand je joue
  • 1980: Sans entracte
  • 1982: Femmes, indiscrétion, blasphème
  • 1984: Aime-moi
  • 1987: Les aventures à l'eau
  • 1990: Fais-moi une place
  • 1992: Utile
  • 1994: Julien
  • 2000: Si j'étais elle
  • 2003: Studio
  • 2005: Double enfance
  • 2008: Où s'en vont les avions?
  • 2009: Tour 09 (élő)
  • 2011: Fou, Peut-être
  • 2011: Hôtel des Caravelles (kislemez)
  • 2012: Le temps d'aimee (kislemez)
  • 2012: Symphonique − À l'Opéra national de Paris − Palais Garnier (élő)
  • 2014: Partout la musique vient
  • 2014: On ne se méfie jamais assez (kislemez)
  • 2016: Entre elle et moi (kislemez)
  • 2016: Fans, je vous aime (kislemez)
  • 2017: À nos amours
  • 2021: Terrien
  • 2021: Les Jours Heureux

Filmek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ GeneaStar
  3. ↑ Roglo
  4. ↑ Babelio (francia nyelven)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Julien Clerc című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.