Juliusz Rómmel

Juliusz Rómmel
Született	1881. június 3. Grodno,  Orosz Birodalom
Meghalt	1967. szeptember 8. (86 évesen) Varsó,  Lengyelország
Sírhely	Powązki katonai temető
Állampolgársága	orosz lengyel Lengyel Népköztársaság
Nemzetisége	lengyel
Szolgálati ideje	1903–1947
Rendfokozata	Hadosztálytábornok
Csatái	Első világháború, Orosz polgárháború, Lengyel–szovjet háború, Második világháború
Kitüntetései	Medal for Warsaw 1939-1945 Order of the Cross of Grunwald, 2nd class Commander of the Order of Military Virtue Gold Cross of the Virtuti Militari Silver Cross of the Virtuti Militari Commander with Star of the Order of Polonia Restituta Commander of the Order of Polonia Restituta Cross of Valour Gold Cross of Merit‎ War Medal 1918-1921 A függetlenség 10. évfordulója emlékérem (1928) Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje Commemorative Badge of the Inspector General of the Armed Forces Cross of the Order of Lāčplēšis, 2nd class a francia Becsületrend főtisztje a francia Becsületrend tisztje Latvian War of Independence 10 Year Anniversary Commemorative Medal Order of St. Anna 2nd class with swords Order of Saint Stanislaus, 2nd class with swords Order of Saint Stanislaus, 3rd class with swords and bow Order of St. George, 4th class Order of St. George, 4th class, with a bow
Rokonai	Erwin Rommel, Karol Rómmel
A Wikimédia Commons tartalmaz Juliusz Rómmel témájú médiaállományokat.

Juliusz Karol Wilhelm Józef Rómmel (1881. június 3. – 1967. szeptember 8.) lengyel katona és a lengyel hadsereg tábornoka volt. A lengyel–szovjet háború alatt a komarówi csatában kivívott döntő győzelemmel szerzett magának hírnevet, amely a 20. század legnagyobb lovassági ütközete volt. 1939-ben, a lengyelországi hadjárat során két hadseregnek is a parancsnoka volt, és őt bízták meg Varsó védelmével is. Az itt betöltött szerepe miatt megítélése a mai napig vitatott. A fegyverletétel után a háború hátralévő részét német hadifogságban töltötte, majd a konfliktus vége után hazatért, és 1947-es leszerelése után könyveket írt. Erwin Rommel német parancsnok távoli rokona volt.^[1]

Élete

Fiatalkora

1903-ban fejezte be tanulmányait a szentpétervári Konsztantyin Tüzérségi Iskolában, majd ezt követően a cári haderőben szolgált és ezredesi rendfokozatot ért el. Az első világháború idején az 1. tüzérdandár parancsnokaként tevékenykedett. 1917-ben átvezényelték a II. lengyel hadtesthez, amelynek egyik szervezője lett. Az orosz polgárháború idején azt a lengyel könnyűdandárt vezette, amely Lucjan Żeligowski 4. lövészhadosztályának a része volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia internálta őt, s ezt követően 1918-ban csatlakozott a lengyel haderőhöz.

Lengyel–szovjet háború

1918–1919-ben a 8. tüzérezred, majd 1919 és 1920 között az 1. tüzérdandár parancsnoka volt. 1920-ban, a lengyel–szovjet háború kitörése előtt az 1. hadosztály parancsnokának nevezték ki, majd a harcok kezdete után az 1. lovashadosztály élére került.^[2] Ebben a pozícióban sikerült a komarówi csatában legyőznie a Vörös Hadsereg Bugyonnij által vezetett 1. lovashadseregét, amely 4000 embert veszített.^[1] Ez a győzelme megalapozta későbbi hírnevét és népszerűségét Lengyelországban.

A két világháború között

A háború után, 1922-ben dandártábornokká léptették elő, és több pozícióban is szolgált. 1924 és 1926 között ismét korábbi háborús egységét irányította. 1926 és 1939 között hadseregfelügyelő volt előbb a łódźi majd a varsói hadseregnél.^[2] 1928-ban altábornaggyá (general dywizji) léptették elő.

Második világháború alatt és után

1939 márciusában a łódźi hadsereg élére nevezték ki, amely a lengyel haderő északi és déli szárnyát alkotta a Németországgal közös határvonalon. A határhoz közel helyezte el egységeit, amely a második világháború kitörésekor végzetes hibának bizonyult. Természetes védelem hiányában Rómmel katonáit könnyedén bekerítették és elvágták a többi lengyel csapattól, nem sok esélyt adva az ellenállásra vagy a visszavonulásra.^[3][4] Tisztázatlan körülmények között Rómmel és vezérkara elszakadtak egységüktől és Varsó felé indultak, ahová szeptember 7-e éjszakáján érkeztek meg. Edward Rydz-Śmigły főparancsnok átadta neki a varsói hadsereg parancsnokságát.^[4] Rydz-Śmigły olyan parancsot adott neki, hogy „védje a várost, amíg a lőszer és az élelem kitart, azért hogy annyi ellenséges erőt kössön le, amennyit csak lehetséges.”^[3] A civil lakosságnak küldött proklamációkat is ő írta alá, akárcsak a város kapitulációját szeptember 28-án.

A háború hátralévő részét német hadifogolytáborokban töltötte, az utolsó évet Oflag VII-A Murnauban. Az amerikai 12. páncéloshadosztály szabadította fel a tábort 1945 áprilisában,^[5] azonban a II. lengyel hadtestben nem fogadták örömmel, így inkább a hazatérés mellett döntött. A kommunista propaganda gépezetnek kapóra jött a hazatérése, háborús hősként ünnepelték és megkapta a Virtuti Militari parancsnoki keresztjét.

1947-ben leszerelt a hadseregtől és élete hátralévő részét a könyvírásnak szentelte. Szerepe a szeptemberi hadjáratban és az azt követő időszakban mindmáig vitás kérdés.^[6][7]

Jegyzetek

1. Eger, Christopher (2007-10-16), The Combat Record of the Konarmia: The Soviet Red Army's Cavalry 1918-1923, [hqqp://www.suite101.com/content/the-combat-record-of-the-konarmia-a33490] suite101.com
2. Steen Ammentorp: Juliusz Karol Wilhelm Józef. The Generals of WWII. (Hozzáférés: 2012. február 8.)
3. Stanley S. Seidner Marshal Edward Śmigły-Rydz: Rydz and the Defense of Poland, i. m. 
4. Tadeusz Kryska-Karski & Stanisław Żurakowski Generałowie Polski niepodległej, i. m. 
5. LoneSentry (2004), Speed is the Password: The Story of the 12th Armored Division, LoneSentry.com
6. Henryk Stańczyk Warszawa we wrześniu 1939 roku, i. m. 
7. Paweł Piotr Wieczorkiewicz Kampania 1939 roku, i. m. 

Források

Angolul

• Lerski, Jerzy Jan (a.k.a George J.) (1996), Historical Dictionary of Poland, 966-1945 (1st ed.), Westport, US-CT: Greenwood Press, p. 515, ISBN 0-31326-007-9, <https://books.google.hr/books?id=FPxhOu_n1VYC>
• LoneSentry (2004), Speed is the Password: The Story of the 12th Armored Division, LoneSentry.com
• Seidner, Stanley S. (1978), Marshal Edward Śmigły-Rydz: Rydz and the Defense of Poland, New York

Lengyelül

• Bartoszewski, Władysław (1984), 1859 dni Warszawy (2nd ed.), Warszawa: Znak, ISBN 8-37006-152-4
• Kryska-Karski, Tadeusz & Żurakowski, Stanisław (1991), Generałowie Polski niepodległej, Warszawa: Editions Spotkania, OCLC 24935744
• Rómmel, Juliusz (1958), Za honor i ojczyznę. Wspomnienia dowódcy armii "Łódź" i "Warszawa", Warszawa: Wydawnictwo Iskry
• Stańczyk, Henryk (2004), Warszawa we wrześniu 1939 roku, Warszawa: Rytm
• Wieczorkiewicz, Paweł Piotr (2001), Kampania 1939 roku, Warszawa: KAW, ISBN 8-38807-253-6
• Biography Archiválva 2007. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Biography of Gen Rómmel

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Juliusz Rómmel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.