Ján Hollý | |
Született | 1785. március 24.[1][2][3][4] Búrszentmiklós |
Elhunyt | 1849. április 14. (64 évesen)[1][2][3][4] Jókő |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ján Hollý témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ján Hollý (Búrszentmiklós, 1785. március 24. – Jókő, 1849. április 14.) szlovák költő és műfordító.
Földműves családból származott, elemi és gimnáziumi tanulmányait (1797-1799) Szakolcán és Pozsonyban (1799-1802) végezte. Tehetsége felkeltette Vilt püspök figyelmét, aki a nagyszombati szemináriumba küldte filozófiát (1802-1804) és teológiát (1804-1808) tanulni. Palkovics György kanonok nagy hatással volt rá és később anyagilag is támogatta. 1808-ban szentelték pappá. Előbb 1808-1811 között Pobedényben, 1812-1814 között pedig Galgócon lett káplán. 1813-1843 között Vágmedence plébánosa volt. Egy tűzvész alkalmával majdnem teljesen megvakult és ezért kérte nyugdíjazását. Élete hátralevő részét barátjánál Martin Lackovič esperesnél töltötte Jókőn.
A jókői temetőben nyugszik.[5]
A szlovák nyelv korai művelői és formálói között tartják számon. Már Pobedényben is foglalkozott görög és római irodalmi fordításokkal. 1833-ban jelent meg Bernolák irodalmi nyelvén eposza: Svatopluk, ami a korszak egyik legjelentősebb szlovák irodalmi alkotása.[6] Műveit Danczi Villebald József is fordította magyar nyelvre. A szlovákokat Nagymorávia örököseinek tartotta. Költőként a hősiességüket és a keresztény múltjukat énekelte meg. Bemutatta Konstantin és Metód kulturális és lelki misszióját, illetve feldolgozta életrajzukat. Művészete középpontjába a morva apostolok eszméjét, mint biztos keresztény alapot állította.