Járay Pál | |
Született | 1889. március 10. Bécs |
Elhunyt | 1974. szeptember 22. (85 évesen) St. Gallen |
Állampolgársága | osztrák |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | feltaláló |
A Wikimédia Commons tartalmaz Járay Pál témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Járay Pál (külföldön ismert nevén Paul Jaray) (Bécs, 1889. március 10.[1] – St. Gallen, 1974. szeptember 22.) feltaláló, az aerodinamika úttörője.
Magyar zsidó családban született Járay Adolf borkereskedő és Schönberg Terézia gyermekeként. Szülei 1873. január 19-én Óbudán kötöttek házasságot.[2] Tanulmányait a bécsi Maschinenbauschule-ben (Gépipari Középiskola) kezdte, majd a prágai Műszaki Egyetemre került, ahol Rudolf Dörfl professzor asszisztenseként működött. Pályájának elején repülőgépeket tervezett. 1913-tól katonai szolgálatot teljesített Friedrichshafenben, a Luftschiffbau Zeppelinnél, ahol a léghajók áramlástani vizsgálatával foglalkozott.
Az első világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a léghajók felől a gépkocsik tervezése felé fordult. 1923-ban Svájcban telepedett le. Bevezette az „áramvonalas autó” fogalmát, elveit egyre több autógyár kezdte alkalmazni. Szabadalma alapján készült a „bogárhátú” Volkswagen első prototípusainak karosszériája is.[3] Pályája végén a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule tanára volt.