Jégféreg projekt

A Jégféreg projekt (angolul: Projekt Iceworm) az Egyesült Államok Hadseregének egyik szigorúan titkos programja volt a hidegháború idején.

A projektben nukleáris rakéták kilövésére alkalmas hálózatot szándékoztak kiépíteni a grönlandi jégtakaró alatt. A végső cél közepes hatótávolságú rakéták telepítése volt a jég alatt, elég közel ahhoz, hogy azokkal elérjék a Szovjetunión belüli célpontokat. A projektet titokban tartották a dán kormány előtt is. Készült egy megvalósíthatósági tanulmány a jég alatti létesítményekkel kapcsolatban, ami nagy hírveréssel beharangozott „fedő” projekt volt, az úgynevezett Camp Century, ami 1960-ban indult.[1] A bizonytalan jég feltételek miatt a projektet törölték 1966-ban.

Politikai háttér

[szerkesztés]
Hordozható PM2 atomerőmű
A Camp_Century alaprajza

A részletek a rakétabázis projektről évtizedekig titkosak voltak. Először 1995 januárjában derült fény rá egy vizsgálat kapcsán, amelyet a dán Külpolitikai Intézet (DUPI) folytatott le a nukleáris fegyverek Grönlandon való használatáról, illetve tárolásáról. A vizsgálatot a dán parlament  rendelte el,  a korábban titkos információk 1968-as megjelenése után a Thule Légibázis B-52-es katasztrófája kapcsán, ami ellentmondott a dán kormány korábbi állításainak.[2]

Leírás

[szerkesztés]

Megvalósíthatósági teszteket végeztek az építési technikákkal kapcsolatban. A projekt Camp Century néven indult az Egyesült Államok hadserege által. A bázis 200 m tszf magasságban található Grönland északnyugati  részén, az amerikai Thule Légibázistól 240 km-re.[3][4] A radar és a Thule légibázis már aktív használatban volt 1951 óta.

A Camp Century-t úgy írták le, mint egy megfizethető, jégsapka alatti katonai bázist. A titkos Project Iceworm  egy alagútrendszer volt, 4000 km hosszú, ahol  telepíthető volt akár 600 db nukleáris rakéta, ami képes volt elérni a Szovjetunió területét egy nukleáris háború esetén.  A rakéták helye a grönlandi jégtakaró alatt volt, és helyüket rendszeresen változtatták volna. Míg a Project Iceworm titkos volt, a Camp Century-re vonatkozó terv egy Dánia által jóváhagyott terv volt, valamint a létesítmény, beleértve a nukleáris erőművet is, megjelent  A Saturday Evening Post magazinban, 1960-ban.

A Camp Century hivatalos célja az volt, amint azt az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma közölte a dán kormány tisztviselőivel 1960-ban, hogy megvizsgálja a különböző építési technikákat sarkvidéki körülmények között, felfedezze a gyakorlati problémákat, egy félig mobil nukleáris reaktorral kapcsolatban, valamint támogassa a tudományos kísérleteket a jégrétegen.[5] Összesen 21 árok volt vágva, fedett íves tetőkkel, amelyen belül az előre gyártott épületeket elhelyezték.[6] Teljes hossza 3000 km volt, ez az alagutakat is tartalmazta, valamint volt benne egy kórház, egy bolt, egy színház és egy templom. Az összlakosság száma 200 volt. 1960-tól 1963-ig a villamosenergia-ellátást a világ első mobil/hordozható nukleáris reaktora biztosította (jelölése PM-2A), amelyet az Alco tervezett az Amerikai Hadsereg számára.[7] A vizet olvadó gleccserek szállították, amiben vizsgálták, hogy baktériumok, mint például a pestis jelen voltak-e.

Három éven belül, miután feltárták a jégmagot, a geológusok megállapították, hogy a gleccser sokkal gyorsabban mozgott, mint várható lenne, és ez képes elpusztítani az alagutakat. A létesítményt 1965-ben kiürítették, a nukleáris generátort eltávolították. A Project Iceworm-ot törölték, a Camp Century-t lezárták 1966-ban.

A projekt értékes tudományos információkat tárt fel a jégmag vizsgálatával, amit felhasználnak a klimatológusok is.[8]

A javasolt rakétakomplexum mérete

[szerkesztés]

A Dánia által 1997-ben közzétett dokumentumok szerint az Amerikai Hadsereg "Iceworm" rakétahálózatát vázolta egy 1960-ban kiadott amerikai katonai jelentés Strategic Value of the Greenland Icecap („A grönlandi jégsapka stratégiai értéke”) címmel. Ha maradéktalanul megvalósul, a projekt területe 130 000 km2, ami kb. háromszor akkora, mint a Dánia. A  komplexum padlószintje 8,5 m a felszín alatt, a rakétavetők még mélyebben lettek volna, valamint a rakéta-indítópontok  egymástól 6,4 km távolságra. Új alagutakat ástak volna minden évben, így öt év után több ezer tüzelési pozíció lett volna lehetséges, amelyek között a több száz rakétát cserélgették volna. Az Amerikai Hadsereg célja az volt, hogy telepítse a Minuteman rakéta rövidített, két-fokozatú változatát, ami a hadsereg által javasolt Jégember volt.[9]

A jégréteg rugalmassága

[szerkesztés]

Bár a grönlandi jégsapka a felszínén keménynek és mozdulatlannak tűnik, a hó és a jég viszkoelasztikus anyag, amelyek lassan deformálódnak idővel, a hőmérséklettől és a sűrűségtől függően. A látszólagos stabilitás ellenére a jégsapka folyamatos, lassú mozgásban van, a központ felől kifelé terjedve. Ez a mozgás azt okozta, hogy az alagutak és árkok elkeskenyedtek, ahogy a falaik deformálódtak, végül beomlott a mennyezet. 1962 közepéig a reaktorszobában lehullott a mennyezet a Camp Century-n belül és emiatt azt meg kellett emelni 1,5 m-rel. A reaktor tervezett leállítása karbantartás miatt közben 1963 július végén az Amerikai Hadsereg úgy döntött, hogy a Camp Century csak nyáron fog működni, és nem aktiválják újra a PM-2A reaktort. A bázis folytatta a működését 1964-ben, amihez a készenléti dízel generátort használta, közben a hordozható reaktort nyáron eltávolították, és a bázist elhagyták 1966-ban.[10]

Éghajlatváltozás

[szerkesztés]

Amikor a tábort 1967-ben bezárták, az infrastruktúrát és a hulladékokat hátrahagyták, abban a hiszemben, hogy azok  örökre eltemetve lesznek az állandó hóesés miatt. Azonban egy 2016-os tanulmány megállapította, hogy a Camp Century-t fedő jégtakaró elkezdett olvadni, és az évszázad végére teljesen elolvad, ha a jelenlegi trendek folytatódnak.[11] Amikor a jég olvad, a tábor infrastruktúrája a felszínre kerül, továbbá a hátrahagyott biológiai, kémiai és radioaktív hulladékok, amik újra a környezetbe kerülnek, és ez megzavarhatja a közeli ökoszisztémát.[12][13][14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Clark, Elmer F. (1965. október 1.). „Camp Century: Evolution of Concept and History of Design, Construction and Performance”. [2011. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 7.) 
  2. ↑ Amstrup, Niels (1997. január 17.). „Grønland under den kolde krig. Dansk og Amerikansk sikkerhedspolitik 1945–1968” (dán nyelven). Politica, Copenhagen 29 (2), 215. o, Kiadó: Danish Institute of International Affairs. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 26.) 
  3. ↑ Feldman, Cassi: Cronkite visits "city under the ice" in 1961. CBSnews, 2016. január 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  4. ↑ US Army: Camp Century, Greenland, Project Iceworm: "City Under the Ice" R&D Progress Report 6. US Army, 1963
  5. ↑ Petersen 2008, pp. 75–98; official purpose and size and length of Camp Century tunnels given on p.78.
  6. ↑  (1961). M.F.5 9314 (Camp Century (1 of 4)) [Film].
  7. ↑ The U.S. Army's Top Secret Arctic City Under the Ice! "Camp Century" Restored Classified Film
  8. ↑ Dansgaard, Willi. Frozen Annals, Greenland Ice Cap Research (pdf), Copenhagen: Niels Bohr Institute, 54–63. o. (2005). Hozzáférés ideje: 2017. október 27. 
  9. ↑ Petersen 2008, p. 80
  10. ↑ Petersen 2008, p. 79
  11. ↑ Colgan, William (2016. december 12.). „The abandoned ice sheet base at Camp Century, Greenland, in a warming climate” (angol nyelven). Geophysical Research Letters, 2016GL069688. o. DOI:10.1002/2016GL069688. ISSN 1944-8007. 
  12. ↑ Melting ice sheet could release frozen Cold War-era waste, 2016. augusztus 4. [2016. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  13. ↑ Christopher, Joyce: Melting Ice In Greenland Could Expose Serious Pollutants From Buried Army Base. National Public Radio, 2016. augusztus 5. (Hozzáférés: 2016. augusztus 8.)
  14. ↑ Henley, Jon. „Greenland's receding icecap to expose top-secret US nuclear project”, The Guardian, 2016. szeptember 27. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.) 

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • (2008. szeptember 1.) „Aukstajā karā uzvarēja ledus” (lett nyelven), Riga, Latvia (34), 85. o, Kiadó: Bonnier Publications International A/S. ISSN 1691-256X. 
  • Grant, Shelagh. Polar Imperative: A History of Arctic Sovereignty in North America. Douglas & McIntyre (2010) 
  • Petersen, Nikolaj (2008. március 1.). „The Iceman That Never Came: 'Project Iceworm', the search for a NATO deterrent, and Denmark, 1960–1962”. Scandinavian Journal of History 33 (1). 
  • Suid, Lawrence H.. The Army's Nuclear Power Program: Evolution of a Support Agency. Greenwood Publishing Group (1990)  Camp Century a PM-2A reaktor hatálya alá tartozó Suid "5. Fejezet: A Nukleáris Energia Teljes Virágzása", pp. 57-80.
  • Weiss, Erik D. (Fall 2001). „Cold War Under the Ice: The Army's Bid for a Long-Range Nuclear Role, 1959–1963”. Journal of Cold War Studies 3 (3), 31–58. o. DOI:10.1162/152039701750419501. 
  • Schrader, Christopher (2016. augusztus 10.). „Sauerei unter dem Eis. Ex-Militärbasis könnte Umweltkatastrophe auslösen.”. Süddeutsche Zeitung 2016 (184), 16. o.  (online)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]