Kallima inachus

Kallima inachus
Felülről
Felülről
és alulról
és alulról
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Tarkalepkék (Nymphalinae)
Nemzetség: Kallimini
Nem: Kallima
Doubleday, 1849
Faj: K. inachus
Tudományos név
Kallima inachus
(Doyère, 1840)
Szinonimák
  • Papilio inachus Doyère, 1840
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kallima inachus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kallima inachus témájú médiaállományokat és Kallima inachus témájú kategóriát.

A Kallima inachus a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó faj.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

A Kallima inachus előfordulási területe Dél- és Délkelet-Ázsia trópusi részein van. A következő országokban lelhető fel: India, Nepál, Bhután, Banglades, Mianmar, Kína, Thaiföld, Laosz, Kínai Köztársaság és Vietnám. 2000-ben Pakisztánban is észrevették. Legészakibb elterjedése Japánban van. A Himalájában a 400-1400 méteres magasságok között levő trópusi lombhullató erdőkben és az 1200 méteres magasságban található szubtrópusi örökzöld erdőkben is megtalálható. Néha 1800 méter tengerszint feletti magasságba is felrepül.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Kallima inachus alboinachus Nakamura & Wakahara, 2013 - Laosz
  • Kallima inachus alicia Joicey & Talbot, 1921 - Kína
  • Kallima inachus chinensis Swinhoe, 1893 - Kína
  • Kallima inachus formosana Fruhstorfer, 1912 - Kínai Köztársaság
  • Kallima inachus inachus (Doyère, 1840)
  • Kallima inachus siamensis Fruhstorfer, 1912 - Thaiföld

Megjelenése

[szerkesztés]

Szárnyfesztávolsága 8,5–11 centiméter közötti,[2] mivel két alakja van: a száraz évszakbeli és az esős évszakbeli; az előbbi nagyobb, a száraz évszakbelinél, bár a színezetük nagyjából megegyezik.[3] Szárnyának felső fele kékes-feketés, egy-egy sárga sávval az elülső szárny elülső részén; a szárnyak végén levő fekete részben fehér pontok láthatók. A szárny alulsó fele épp olyan, mint a száraz levél; még a levelek erezetét is utánozza. Nyugalmi állapotban, felemelt szárnyakkal tökéletesen álcázza magát a száraz lombhullató erdőkben.[4][5]

  • Száraz évszaki nőstény felülről
    Száraz évszaki nőstény felülről
  • és alulról
    és alulról
  • Esős évszaki nőstény felülről
    Esős évszaki nőstény felülről
  • és alulról
    és alulról

Életmódja

[szerkesztés]

Az imágó erőteljes repülő rovar. Gyakran a vízfolyások melletti iszap fölött figyelhető meg, amint az ásványokat szívja ki.[2][6] A fák gyantájával és a romladozó gyümölcsök nedveivel táplálkozik. A hernyó táplálékát a következő növények alkotják: Girardinia diversifolia,[7] Polygonum orientale,[7] Prunus persica,[7] Dicliptera chinensis,[8] Hygrophila salicifolia,[7] Lepidagathis formosensis,[7] Ruellia capitataus,[7] Rostellularia pracumbens,[8] Strobilanthes flaccidifolius,[7] Strobilanthes glandulifera[7] és Strobilanthes tashiroi.[7] Ezt a lepkefajt madarak, hangyák, pókok, Trichogramma nembéli darazsak, valamint néhány baktérium tizedeli az állományait.[9]

Szaporodása

[szerkesztés]

A Himalájában áprilistól októberig,[10][11] Indiában néha decemberig repül.[2] Lentebbi vidékeken évente akár három nemzedéke is lehet; az első és a második nemzedékek a leghosszabb életűek. A szabad természetben 22-31,5 °C-fok között, valamint 48-98%-os páratartalom mellett a Kallima inachus körülbelül 50 nap alatt válik a petéből imágóvá. A pete időszak körülbelül 6 napos, a hernyóé 36  napos (ez alatt pedig 5-6 stádiumon megy keresztül), a bebábozódás körülbelül 10 napig tart.[8] Fogságban a hernyó állapot 36 napról lecsökkenthető 16,8-23 napra.[8] A nőstény általában 245 petét rak; fogságban, megfelelő táplálék mellett a peték száma elérheti a 279-et is.[12]

Képek

[szerkesztés]
  • Felülről
    Felülről
  • és
    és
  • alulról
    alulról
  • A báb háti része
    A báb háti része
  • és oldala
    és oldala
  • Különböző szín és árnyalat változatok; múzeumi példányok
    Különböző szín és árnyalat változatok; múzeumi példányok

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kallima inachus. LepIndex : The Global Lepidoptera Names Index (version 12.3). Natural History Museum, London, 2013. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
  2. ↑ a b c Kehimkar, Isaac. The Book of Indian Butterflies. Mumbai: Bombay Natural History Society, 411. o. (2009). ISBN 9780195696202 
  3. ↑ Charles B. Antram. Butterflies of India. Calcutta: Thacker, Spink & Co, 185–186. o. (1924). Hozzáférés ideje: 2013. június 14. 
  4. ↑ Wynter-Blyth, M.A.. Butterflies of the Indian Region, Reprint of 2009 by Today & Tomorrows Publishers, New Delhi, Mumbai, India: Bombay Natural History Society, 523. o. (1957). ISBN 9788170192329. Hozzáférés ideje: 2013. június 22. 
  5. ↑ Orange Dead Leaf Kallima inachus (Butterfli identification card). Reiman Gardens - Iowa State University . (Hozzáférés: 2013. június 15.)
  6. ↑ Bingham, C.T.. The Fauna of British India including Ceylon and Burma - Butterflies (Vol 1). London: Taylor and Francis, 519. o. (1905). Hozzáférés ideje: 2010. november 7. 
  7. ↑ a b c d e f g h i Kallima inachus. HOSTS - A Database of the World's Lepidopteran Hostplants (http://www.nhm.ac.uk/hosts) . Natural History Museum, London, 2010. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  8. ↑ a b c d (2005) „The biology of Kallima Inachis and its rearing”. Journal of Southwest Agricultural University 27 (1), 44–49. o. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 10.) 
  9. ↑ (2005) „Researche on Biology of Kallima inachus”. Sichuan Journal of Zoology 4, 44–49. o. [2016. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 10.) 
  10. ↑ Smetacek, P.: Butterflies (Lepidoptera: Papilionoidea and Hesperoidea) and other protected fauna of Jones Estate, a dying watershed in the Kumaon Himalaya, Uttarakhand, India pp. 2857–2874, 2012. [2012. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.11609/jott.o3020.2857-74. (Hozzáférés: 2013. június 15.)
  11. ↑ Hannyngton, F. (1910). „The butterflies of Kumaon”. Journal of the Bombay Natural History Society 20, 130–142 (Part 1); 361– 372 (Part 2). o. (Hozzáférés: 2013. június 15.) 
  12. ↑ (2006) „Large-scale artificial breeding of Kallima inachus Doubleday”. Journal of Beijing Forestry University 5. [2016. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 16.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kallima inachus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Nakamura, N. & Wakahara, H., 2013: Notes on the butterflies of Laos (VIII): review of the genus Kallima Doubleday, [1849](Lepidoptera, Nymphalidae) with descriptions of two new subspecies. Butterflies (Teinopalpus), 63: 14-28.