Kapellbrücke
| Kapellbrücke | |
 | |
| Kapellbrücke | |
| Elhelyezkedése | Luzern |
| Áthidalt akadály | Reuss |
| Anyag | |
| Teljes hosszúsága | 204,70 m |
| Átadás ideje | 1365 |
| Elhelyezkedése | |
 Kapellbrücke
Pozíció Svájc térképén
| |
 é. sz. 47° 03′ 04″, k. h. 8° 18′ 26″47.051111°N 8.307222°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 04″, k. h. 8° 18′ 26″47.051111°N 8.307222°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kapellbrücke témájú médiaállományokat. | |
A Kapellbrücke középkori híd Luzernben (Svájc), a város jelképe és egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága.
A Kapellbrücke Európa legrégibb és második leghosszabb fedett fahídja, a hosszúsága 204,70 méter. 1365-ben épült, a Reuss folyó két partján elterülő ó- és újvárost kötötte össze. Az eredeti építmény hosszabb volt, és a jelenlegieken kívül a Péter-kápolnát is összekötötte a Hofkirchével. A meder feltöltése során ezt a kb. 75 méternyi részt 1835 körül lebontották. Az oromzatán 111 db háromszögletű festmény található, amelyek a svájci történelem fontos jeleneteit ábrázolják.
A híd közepén található a város nyolcszögletű víztornya, amely 1300 körül, azaz még a híd előtt megépült. A torony felváltva szolgált őrtoronyként, városi levéltárként, fogdaként és kínzókamraként. Ma emléktárgyakat árusító bolt található benne, illetve a helyi tüzéregylet is itt kapott helyet.
1993. augusztus 18-án a híd tűzvésznek esett áldozatul, amelyet feltehetőleg egy eldobott cigaretta okozott. A tűz elpusztította a híd nagy részét és 78-at a 111 kép közül. 30 képet 1998-ig sikerült restaurálni. A hidat újjáépítették, és 1994. április 14-én újra megnyitották a gyalogosforgalomnak.
Amikor a hidat 1835 körül lerövidítették, 25 festményt raktárba helyeztek, amelyek Szent Mauritiust, Svájc védőszentjét ábrázolták. Ezeket helyezték el a híd középső részén az újjáépítés után a menthetetlenül megsérült festmények helyére.
A képsorozat eredetileg 147 táblaképből állt. 1993-ig 147 festmény maradt meg, amelyekből 110 volt kiállítva. A képek szélessége az alapnál 150-181 cm, a magasságuk 85-95 cm. Mindegyik kép három-öt lucfenyőlécből állt, csak kevés készült hárs- illetve juharfából.
A képsorozat az ellenreformáció korában készült, amikor a város vezetősége próbálta az evangélikus-református környezetben a katolikus egyházhoz való hűséget hirdetni. Ebben az értelemben a táblaképek propagandisztikusak. A képsorozat ötlete, amelyet képregényként olvasni lehetett, Renward Cysat városi írnoktól származott. A városi tanács minden tagja "szponzorálhatott" egy táblaképet magának és a hitvesének. Az adományozó címerét a kép bal alsó sarkában tüntették fel. A képkereten verssorok magyarázták és egészítették ki a képet. Ez a megoldás egyúttal védett a félreértelmezésektől is.
A Zürichből származó és Luzernben polgárjogot nyert katolikus festő, Hans Heinrich Wägmann és négy fia kapta a nagyszabású megbízást. Wägmann, a késői reneszánsz képviselője papíron készítette el a képek tervezetét, ezekből néhány vázlat a mai napig fennmaradt.
A híd kicsinyített, valósághű mása a ticinói Swissminiatur makettparkban is látható.
Irodalom
[szerkesztés]- Luzern városa (kiadó): Kapellbrücke und Wasserturm: der Wiederaufbau eines Wahrzeichens im Spiegel der Restaurierung und Forschung. Stadt Luzern, cop. 1998
- Heinz Horat: Die Bilder der Lebenden und der Toten auf der Spreuerbrücke in Luzern, in: Die Spreuerbrücke in Luzern, Ein barocker Totentanz von europäischer Bedeutung, Luzern 1996, S. 79-280
- Stadt Luzern: Kapellbrücke, Bilderzyklus, Hängeordnung 2002. Stadtrats-Bericht B 24/2002 an den Grossen Stadtrat von Luzern vom 8. Mai 2002 (online als PDF-Datei)
